🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > cél
következő 🡲

cél (lat. finis): előre elgondolt tevékenység vége, értelme, a fejlődés befejezése. A metafizikában és az etikában is használatos fogalom. - A fil. gondolkodásban fontos szerepet játszik a principium finalitatis, a 'célosság elve', mely szerint minden létezőre jellemző az önmagát fejlesztő, tökéletesítő tevékenység. Etikailag a tudatos, értelemmel rendelkező lény, az ember sajátossága, hogy önmagát tökéletesítse. Az erkölcsi tökéletesedés az ember ~ja. Ez leginkább a szeretetben való gyarapodásban valósul meg. Az emberi tevékenységeknek sokféle ~ja lehet; azt lehet jó ~nak tekinteni, amely természetünknek megfelel, képességeinket fejleszti. Erkölcsteol-ilag életünk végső ~ja Isten, akiben elnyerjük tökéletességünket. H.L.

LThK X:1424.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.