🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > Dibelius
következő 🡲

Dibelius, Martin Franz (Drezda, Szászo., 1883. szept. 14.-Heidelberg, Baden, 1947. nov. 11): evangélikus újszövetségi egzegéta, a formatörténeti iskola vezetője. - Neuchâtelben, Lipcsében, Berlinben és Tübingenben tanult. A. von Harnack és H. Gunkel tanítványa volt. 1910: a berlini, 1915-től haláláig a heidelbergi egy. tanára. - A →formatörténeti módszer alapelveit, amelyeket H. Gunkel használt először az ÓSz kutatásában, az evang-okra és általában az ÚSz-re elsőként ~ és R. →Bultmann alkalmazta. - Fm: Die urchristliche Überlieferung von Johannes den Täufer. Tübingen, 1911. - Die Formgeschichte des Evangeliums. Uo., 1919. - Geschichtliche und übergeschichtliche Religion im Christentum. 1925. - Geschichte der urchristlichen Literatur. Vol. 1-2. Tübingen, 1926. - Die Botschaft von Jesus Christus. 1935. - Jesus. 1939. - Aufsätze zur Apostolgeschichte. 1951. M.I.L.

Kümmel, W. G.: M. D. als Theologe. 1949. - NCE IV:855.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.