Diocletianus, Caius Aurelius Valerius (Doclea v. Dioclea, Dalmatia, 245 k.-Salonae, 313 nyara): Carinus utódaként római császár (ur. Kr. u. 284-305) Szt Caius és Szt Marcellinus pápák idejében. - Egy felszabadított rabszolga írnok fia, eredeti nevén Diocles. Gallienus idején katona lett, s kitűnt pontosságával és megbízhatóságával. Aurelianus és Probus alatt Galliában harcolt a germánok ellen. Egy druida (→druidák) nő megjövendölte: "Császár leszel, ha előbb egy vadkant (aper) megöltél". ~ nem felejtette el e jóslatot. Mint palotai testőrparancsnok ott volt perzsák ellen vonuló →Carus kíséretében, akit saját gárdaparancsnoka, Aper ölt meg. Miután Aper Carus fiát, →Numerianust is megölte, a hadseregben forrongás támadt. A K-i hadsereg letartóztatta Apert, a Kalkedonban levő főtisztek 284. IX. 17: Dioclest kikiáltották cs-rá. ~ Apert sajátkezűleg szúrta le, uralma mégis ingadozó alapon indult. A Ny ugyanis Carinus (Carus másik fia) kezében volt. Aegyptus felkelt, Galliában a bagaudák lázongtak, Britanniában Carausius ellencs. tartotta magát. ~ sorra megküzdött ellenfeleivel. 285: a Margus folyó torkolatánál (Moesiában) legyőzte az ellencs. Carinust. E diadal hírére a szenátus is elismerte ~t, aki a Pannoniába betolakodott germánokat és szarmatákat űzte ki a tart-ból. - Belátva, hogy egy egész világbirod. védelmezésére egy ember kevés, megosztotta a hatalmat: 285. IX: hű fegyvertársát, a Sirmiumból származó Maximianus tábornokot caesarrá, 286. IV. 1: augustusszá nevezte ki. ~ volt tulajdonképpen az úr (imperator), míg Maximianus engedelmes társának vallotta magát, amint a fölvett jelzők tanúsítják: ~ önmagát Joviusnak nevezte, társának a Herculius nevet adta, kifejezve, hogy Hercules feladata a világ urának, Jupiternek parancsait végrehajtani. A társuralomtól ~ azt remélte, hogy véget vet a cs-ok halálát rendesen követő polgárháborúknak és katonai zendüléseknek, amennyiben a társát túlélő augustus tovább uralkodik és a új társat fogad maga mellé. De más megfontolás is a hatalom megosztására bírta: a róm. birod. roppant terjedelme, a határok végtelen hossza és a barbárok szaporodó betörései kikerülhetetlenné tették a főhatalom megosztását. K-et magának tartotta fenn, a háborgó Ny-ot Maximianusra bízta, aki e bizalomnak többnyire meg is felelt. Mialatt ~ Pannoniában biztosította a határokat, Maximianus Galliában állította helyre a rendet. Előbb 286: a bagaudák fölkelésének vetett véget (az augustus c-t és rangot ezért kapta), majd a Rajna vonalán áttört alemannok és burgundok ellen folytatott szerencsés harcokat. Carausius britanniai ellencs-ral ellenben nem tudott boldogulni, sőt kénytelen volt őt a 290: kötött szerződésben Britannia urának elismerni. Lehet, hogy ez a balsiker érlelte meg ~ban azt a tervet, hogy a hatalmat területileg tovább ossza, s a trónörökösödést is biztosítsa. Két tábornokot vett maga és Maximianus mellé, akiknek caesar címet adományozott. Galeriust maga mellé, Constantius Chlorust 293. III. 1: Maximianus mellé vette. Arra kényszerítette őket, hogy összetartásuk és hűségük zálogául lépjenek rokonságba az augustusok családjával. Parancsára Galerius feleségül vette ~ leányát, Valeriát, Constantius Maximianus mostohalányát. Az örökösödés biztosítékául ~ Galeriust, Maximianus Constantiust adoptálta. Tervei szerint Maximianusszal 20 évig készült a főhatalmat viselni; ezután mindketten leköszönnek, az augustusi méltóság a 2 caesarra száll át, akik augustusszá lépvén elő, új caesarokat vesznek maguk mellé. - A közig-t és honvédelmet a következőképpen osztotta fel maga és társai között: magának megtartotta K-et; Galeriusnak Görögo., Illyricum és a dunai tart-ok; Maximianusnak Italia, Hispania és Africa, Constantiusnak Gallia és Britannia jutott. A caesaroknak saját országrészükben katonai és közig. tekintetben jelentős hatalmuk volt, de a birod. pénztár fölött nem rendelkezhettek, maguk is csak fizetést kaptak, a törvényhozás joga kizárólag az Augustusokat, jobban mondva ~t illette, akitől a caesarok minden fontosabb ügyben rendeletet kaptak. ~ Galeriust is ellenőrizte, ezért a területi felosztás ellenére a birod-ban az egyöntetűség és összetartozás érzete fennmaradt. A négyfejű kormányt, míg ~ állott annak élén, tényleg egy akarat és egy szellem hatotta át. - A közös kormány megalkotása után az augustusok és caesarok hozzáláttak feladatukhoz. Constantius megkezdte a háborút Carausius ellen, visszafoglalta Gessoriacumot (ma Boulogne), és éppen Britanniába készült átkelni, midőn hírét vette, hogy Carausiust saját gárdafőnöke, Allectus meggyilkolta. 296 tavaszán ez utóbbi ellen indult és véget vetett a britanniai felkelésnek. Constantius erre Augusta Trevirorumot (Trier) szemelvén ki székvárosának, a Rajna vonalát biztosította, majd a Lacus Venetus (Bodeni-tó) és Augusta Rauricorum (Basel) között katonai töltés-utat készített. - Maximianus ezalatt maurus törzsek ellen küzdött Afrikában. Galerius Pannoniában harcolt a carpusok, jazigok, quádok és más barbárok ellen, majd a perzsa határra indult. ~ 295-96: a fellázadt Aegyptusba nyomult, melynek megadásra bírt fővárosával, Alexandriával kíméletlen szigorral bánt el. Miután Etiopia felé is biztosította a birod. határát, Galerius segítségére a perzsa határra sietett. Galerius közben az Armeniába betört Narzesz perzsa kir-t akarta onnan kiűzni, de 296 őszén Karrhae közelében szövetségesével Tiridatesz armeniai kir-lyal együtt nagy vereséget szenvedett a perzsáktól.

Most maga ~ vette át a vezetést, s míg ő Niszibiszig nyomult, Galerius Armeniát szabadította fel a perzsáktól, mire Narzesz kir. békét kért. ~ az Euphrates melletti Circesiumtól a Tigris melletti Singaráig határsáncot emeltetett és a Felső-Tigris vidékén 5 tart-t csatolt a róm. birod-hoz. Armenia továbbra is a rómaiaktól függött. A béke megkötése után a győztes cs. Rómába indult, ahol 302: nagyszerű diadalmenetet tartott. A kivívott győzelmek hosszú időre biztosították a külső békét. - A helyreállított nyugalmat ~ a birod. belső újjászervezésére használta fel. Véget vetett az Augustus által kezdeményezett és immár zátonyra került diarchiának, 'kettős uralomnak', mely szerint a cs. és a szenátus a hatalomban félig-meddig osztozkodott. ~ azt a nézetet vallotta, hogy csak a korlátlan, abszolutisztikus monarchia adhatja meg a hanyatló, belsejében elgyöngült, kívülről mindenfelől megtámadott birod-nak az erőt önmaga védelméhez és megszilárdulásához. Fölszámolta tehát a közt. intézmények utolsó maradványait és kinyilvánította: 1) a cs. hatalmát csak az isteneknek és önmagának köszöni; 2) a cs. akarata törv. (constitutio generalis, lex), mely halála után is kötelezi az alattvalókat; 3) a cs-t sem törv. sem alkotmány nem korlátozza. - A K-i despotismus meghonosításával karöltve járt az udvari szert-ok és szokások átalakítása. A cs-t a Dominus, Deus és Sacer megszólítások illették meg, s a legfőbb tisztviselőknek is térdre kellett borulniuk ~ előtt, ki perzsa módra →arannyal, gyöngyökkel meg →drágakövekkel díszített bő selyemöltözetet, homlokán diadémot viselt (ebben egyébiránt csak utánozta Aurelianust). Szigorú szabályok határozták meg az udvari élet minden mozzanatát. - Bizonyos, hogy a különben oly higgadt ~ nem hiúságból rendelte el saját személyének istenítését, hanem hogy a porig alázott cs. tekintélyt ismét fölemelje. Emellett a K-i népek gondolkodásmódja egyenesen követelte, hogy fejed-ük ne közönséges halandóhoz, hanem Istenhez hasonlítson. - Itália és Róma elvesztette kiváltságos jellegét és adómentességét, Róma fő- és székvárosi jellegét is. ~ ugyanis a K-i és É-i határokhoz közelebb fekvő Nikomediát tette székvárosává. - Uralkodása elején a ker-ek iránt nem viseltetett ellenszenvvel; saját udvarában is alkalmazta őket, s megengedte, hogy Nikomediában szegyh-at építsenek. Később azonban gyanakvó szemmel kísérte a létszáma szerint kisebbségben levő, de buzgó, lelkes és összetartó egyh. növekvő hatalmát. 297: Galerius sürgetésére elindította az utolsó (10.) keresztényüldözést. Felszólította a ker. tiszteket (→tébai légió) és tisztviselőket, hogy áldozzanak az isteneknek, v. hagyják el állásukat. Mivel a rendelet keveset használt, az államtanács és Apollo isten tanácsával élve, megindította a nyílt üldözést. 303. II. 23: gárdájával leromboltatta a nikomediai ker. tp-ot és elégette az abban talált szt kv-eket. II. 24: elrendelte: A ker. tp-okat rombolják le, kv-eiket semmisítsék meg, ker. istentiszt-et többé ne tartsanak; a ker-ek, ha hitükhöz ragaszkodnak, veszítsék el állásaikat, polg. jogaikat; a ker. szabadokat adják el rabszolgának; ker. rabszolgák sohasem lehetnek szabadok; vallatáskor a ker-eket kínpadra is szabad vonni. - Galerius és Maximianus ~ példáját követve ezrével végeztették ki a ker-eket; Constantius Chlorus viszont csak néhány tp-ot romboltatott le. - K-en még javában folyt az üldözés, amikor utolsó róm. útja alkalmával ~ súlyosan megbetegedett. 305. V. 1: Nikomediában az egybegyűlt polg. főtisztviselők és hadvezérek jelenlétében ~ leköszönt cs. méltóságáról, s Galeriust tette örökösének, aki mellé nem annak fiát, hanem annak rokonát, Maximinust rendelte caesarnak. Ugyanazon a napon ~ parancsára Maximianusnak is le kellett tennie a cs. diadémot, melyet Constantius Chlorus örökölt, kinek utóda ~ rendelkezése szerint Severus hadvezér lett. Ezek után ~ szülőföldjére, Salonae városába vonult vissza, ahol a kertészet örömeinek élt. - ~ megélte a ker-üldözések végét (311), rendszerének bukását, melyet többszörös felszólítás dacára sem iparkodott megmenteni, sőt azt is eltűrte, hogy a hálátlan Constantius az ő szobrait is ledöntesse. Rendszere, mely szerint a hatalmat több, egymás mellé s alá rendelt fejed. gyakorolta, lemondása után hamar felbomlott, és az augustusok és caesarok véres polgárháborút indítottak egymás ellen. Több író állítása szerint ~ öngyilkos lett. Szép domborművekkel díszített koporsóját az általa épített mauzóleumban helyezték el. A római szenátus (Constantius engedelmével) →apoteózist rendezett tiszt. ~ volt az utolsó, akinek ebben része lehetett. **

EC IV:1653. - Vanyó IV:338. - Pecz I/2:562, 566.