Domitianus, Titus Flavius (Róma, Kr. u. 51.-Róma, 96. szept. 18.): Titus utódaként római császár (ur. 81-96) Szt Anaklét és Szt Kelemen pápák idejében. Vespasianus cs. fia, Titus öccse. - Könnyelmű életével rossz hírnevet szerzett, bár máskülönben tehetséges ifjúnak mutatkozott és az irod. iránt érdeklődött. Atyja és öccse nem engedték a kormányzás közelébe, még a hadseregben sem alkalmazták, ami rendkívül elkeserítette és gyanakvó embergyűlölővé tette. 81. IX. 14: akadály nélkül követte Titust a trónon, s az első perctől kezdve autokrataként uralkodott. El volt tökélve arra, hogy az Augustus kezdeményezte diarchiának (a cs. és a szenátus közös uralmának) véget vet: halálig szólóan fölvette a censori hatalmat, kitette a szenátusból a vele ellenkezőket, és megbízhatókat nevezett ki a megüresedett helyekre. Autokrata hajlamainak megfelelően állandóan viselte a bíborszegélyű tógát, Dominus et Deusnak címeztette magát, feliratokban (ő először) a Sacratissimus princeps címet viselte. Mindezek oly gyűlöletessé tették, hogy L. Antonius Saturnius, Felső-Germania helytartója fellázadt, de a germán és gall légiók leverték. Hogy a nép figyelmét a külügyre fordítsa, több háborút kezdett, melyre hiúsága is ösztönözte. Agricolát, Tacitus apósát - mint sokan hitték, féltékenységből - visszahívta Britanniából, és diadalmenete után többé nem alkalmazta. Azután maga indult Galliába, ahonnan Frontinus tanácsával élve a Rajnán túl lakó chattusok földjére tört. E támadás részleteit homály fedi. ~ győzőnek adta ki magát, felvette a Germanicus jelzőt és diadalmenetben tért vissza Rómába. Vsz., hogy ez alkalommal rendelte el a Rajna és a Duna közötti nagy határsánc (limes) kiépítését, s hogy az Agri decumates is ~ idején keletkeztek. A harmadik csatatér a Duna mentén nyílt. Decebal, átkelvén Moesiába, legyőzte Oppius Sabinus konzult és kifosztotta a prov-t. E hírre ~ személyesen indult Moesiába, de a fővezényletet a tehetetlen gárdafőnökre, Cornelius Fuscusra bízta, akit Decebal seregestül felkoncoltatott. Erre ~ Tertius Julianust bízta meg a bosszú-hadjárat vezetésével, akinek sikerült a dákokat saját országukban legyőzni. Julianus már Sarmizegethusa táján járt, midőn a Közép-Duna mellékéről érkező balhírek feltartóztatták diadalútjában. ~ ugyanis időközben a quádok, markomannok, suevek és jazigok törzseit ingerelte maga ellen, kik viszonzásképpen Decebalt támogatták. Midőn ~ nyíltan megtámadta e népeket, 2 ízben vereséget szenvedett. E kudarc hatása alatt ~ békekötésre tökélte el magát Decebal királlyal. - A birod. kormányzásában ~ erélyes és gyanakvó autokratának bizonyult, és ebben Tiberius példáját követte. A főbb tisztviselőket, különösen a helytartókat folyton és szigorúan szemmel tartotta. Az erkölcstelen életmódot követőket szigorúan megfenyítette, fellendítette a gabonatermelést, számos középületet emelt, felépítette a Vitellius alatt leégett Capitoliumot és diadalkapu építéséhez fogott, életbe léptette a capitoliumi versenyeket, és az írókat is iparkodott megnyerni. Megbarátkozott többek között Statiusszal és Martialisszal; Valerius Flaccus, Silius Italicus és Quintilianus bőkezűségéért dicsérték. A népnek pazar játékokat rendezett; a légiók és a praetorianusok zsoldját egy negyeddel felemelte. Ezek viszont kimerítették az állami pénztárt, s ekkor ~ előbb kapzsiságból, majd kegyetlenségből irtóháborút kezdett az ellenzéki nemesek, sőt mindazon előkelők ellen, akik bármely csekély okból gyanúját magukra vonták. Bosszúja a gör-róm. bölcsészek és írók ellen is fordult (főként a →sztoikusok és →cinikusok ellen). Minerva istennő fiának adta ki magát; istennek címeztette magát és imádást követelt. Életének az udvarban támadt összeesküvés vetett véget. A gyilkosság hírére a szenátus - engedve gyűlöletének - megátkozta ~ emlékét, szobrait ledöntötte, rendeleteit megsemmisítette. Az új cs., Nerva szintén az ellenzéki szenátorok sorából került ki. - ~hoz fűződik a második →keresztényüldözés, mely főként környezetét, s az előkelő híveket érte. A cs-kultusz megtagadása miatt bírói eljárással száműzetésre v. halálra ítélték őket. Szt János ap-t Rómába hurcolták, s miután a forró olajból sértetlenül került ki, Patmosz szg-ére száműzték. ~ Palesztinából 95: fogolyként maga elé hozatta Zohert és Jakabot, akik az "Úr rokonai" voltak, s azzal vádolták őket, hogy Dávid trónjára tartanak igényt. Mikor látta, hogy egyszerű, dolgos emberek, elbocsátotta őket, és Caesareai Euszébiosz szerint véget vetett az üldözésnek. **

Pallas VI:436. - EC IV:1815. - Kroll 1985:525. - Vanyó IV:116. - Pecz I/2:596.