🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > Dágon
következő 🡲

Dágon: pogány isten. - Tisztelete a Tigris és az Eufrátesz mentén, valamint Kappadókiában, Ugaritban és Palesztinában élt. Az ÓSz-ben a filiszteusok istene, akinek Gázában és Asdodban volt temploma; ez utóbbit Makkabeus Jonatán Kr. e. 150 k. lerombolta. Az időjárás és az alvilág istene, olykor a legfőbb istenként tisztelték. A késő kk. rabbik elképzelése szerint →keveréklény. **

BL:241.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.