🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > definíció
következő 🡲

definíció (a lat. finis, 'cél, vég' szóból): meghatározás. - 1. A mindennapi életben: egy szó tartalmának rögzítése. - 2. Tudományokban: valamely dolog lényegének lehető legtömörebb, mégis leggazdagabb meghatározása úgy, hogy az alkalmazott →fogalom fölcserélhetetlenül lehatárolt maradjon. Fajtái: szóbeli (nominális) és dologi (reális) ~. Mindkettő már ismert szavak, ill. tulajdonságok révén történik. Végül is nem határozható meg minden, mert a viszonyításban nem mehetünk el a végtelenségig. Eredetileg a szavak maguk is közvetlenül a dolgokra utalt ~k; később a nyelvtani szerkezetek miatt elveszítették ezt a közvetlenséget. A legtökéletesebb dologi ~ a fogalom "fölött" álló legközelebbi nem (genus proximum) és az attól elhatároló fajlagos különbség (differentia specifica) fölmutatásával történik (pl. az ember: értelmes élőlény, ahol az utóbbi a nem-fogalom, az "értelmes" jelző a megkülönböztető jegy). Ahol ez nem lehetséges, helyére a leíró ~ lép, amely fölsorakoztatja a kérdéses tárgyra vonatkozó jellemzőket, amelyek együttesen tükrözik a meghatározandó dolog egészét. A ~ helyes voltát az dönti el, hogy az adott ~ fölcserélhető-e a meghatározandóval. Ha többet tartalmaz, mint kellene, túl tág, ha kevesebbet, túl szűk ~ról beszélhetünk. B.P.

LThK III:190.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.