delfin (lat. delphinus): a fogascetek alrendjébe tartozó, hal alakú, húsevő úszóemlős. - 1. az ókorban emberbarátnak tartották: a halászok, a hajótöröttek segítője, az elhunytak lelkeinek kísérője, királyi hal. Aesopus meséjében az oroszlán ezt mondja a ~nek: "Te a tenger állatai fölött uralkodsz, én a szárazföldiek fölött". A gör. mitológiában ~ a tengeri istenek kíséretéhez tartozott, s mivel úgy tartották, van érzéke a muzsikához, Apollón kíséretében is ábrázolták. A szarkofágokon ábrázolt ~nel jó utat kívántak az elhúnyt lelkének. - A ~ a Szentírásban nem szerepel. A ker. ikgr-ban az 5. sz: tűnt föl mint Krisztus és a föltámadás szimbóluma. A 16. sz-tól inkább csak a tenger szimbóluma. Kelibiában egy mozaikkal borított keresztelő medence belső oldalán látható egy ~, fölötte az →A és ê, a XP és a →galamb. A medence alján a ~ alatt 3 →hal a megkereszteltek jelképe. Ravennában, a S. Apollinare Nuovo 6. sz., Péter halászatát ábrázoló mozaikján a teli háló mellett látható egy ~, mely az apostolt tevékenységében segítő Krisztust jelenti. - 2. csillagzat az É-i égbolton a Tejút közelében. - 3. a gör. mitológiában annak a személynek a tulajdonneve, aki rábeszélte Amphitritét, hogy menjen nőül Poszeidónhoz; és annak a ~nek a csillagképe, amelyik megmentette Ariont. - 4. Ősi uralkodói szimbólum (a fr. trónörökös címe, a dauphin jelentése is ~). **-V.J.

Pecz I/1:208. (s.v. csillagzatok) - Lipffert 1976:26. - Kirschbaum I:503. - KML 1986:69. - Vanyó 1988:134.