🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > denevér
következő 🡲

denevér (lat. Chriroptera): kis termetű, végtagjai között szárnyszerűen kifeszülő bőrhártya segítségével repülni tudó, rovarevő emlős. Ijesztő külseje és éjszakai vadászata miatt a kk-ban az ördögöt jelképezte; az Antikrisztus attrib-a. Az ördögöt magát is gyakran ~szárnnyal v. ~fejjel ábrázolták. **

KML 1986:69.


denevér: Mo-on eddig 28 faj jelenlétét állapították meg, ezek között vannak gyakoriak és olyan fajok is, amelyek csupán néhány példányban kerültek kézre. Éjszakai és szürkületi életmódúak, de a korai denevér (Nyctalus noctula) az őszi időszakban nappal is vadászik, nagy magasságban gyakran fecskék társaságában csapong. – A ~ek téli álmot alszanak, egyes fajok faoduban, mások barlangokban, épületekben töltik a téli hónapokat. Fejjel lefelé lógva, a barlangok mennyezetén gyakran nagy tömegben pihennek együtt. Egyes fajok nagy távolságokat tesznek meg nyári tartózkodóhelyük és a telelésre szolgáló barlangok között. Rovarokkal táplálkoznak, zsákmányukat a kibocsátott ultrahangok segítségével követik és így kerülik el az akadályokat is. A vemhes nőstények egyes fajoknál padlásokon, tptornyokban gyülekeznek és ezekben az ún. szülőszobákban hozzák világra egyetlen kölyküket. A hazai ~ek hasznos rovarpusztítók, valamennyi faj védett. A trópusokon vannak gyümölcsevők (repülő kutyák) és halevők, a vámpírok vért szívnak. – Lásd MKL II:580. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.