deészisz (gör. 'kérő imádság'): bizánci képtípus, emblémaszerű, háromalakos kép. - 1. Kis ~: a trónon ülő, evangéliumos kvet tartó Krisztus jobbján az Istenanya, balján Ker. Szt János a kérő imádság gesztusával. A bizánci tp-ok képprogramjának része, ált. az apszisban. - 2. A nagy ~ további közbenjárókkal (arkangyalok, apostolok) bővül, az →ikonosztázon központi helyet kapott. - A ~ gyökerei a 6. sz-ba, az Isten előtti közbenjárás teol-jába nyúlnak, melyben különleges helye van a Szűzanyának és Ker. Szt Jánosnak. A közbenjárás eszméje formálta a →képvita előtti, pusztán reprezentatív háromalakos kompozíciókat ~szé. A 11. sz-tól a kis ~ az →utolsó ítélet képeken is megjelent. - A kk. Ny-Eu-ban csak ritkán, vsz. a keresztesek által közvetített bizánci hatásra fordult elő. Nemcsak a közbenjárás, hanem a végítélet jelzésére is alkalmas volt (Mühlhausen, Türingia, Mária-tp., 1360-80), a timpanonokban előforduló ~ vsz. szintén ilyen értelmű. Az utolsó önálló ~ kép a Van Eyck testvérek genti oltára (Gent, St. Bavo, 1426-32), az utolsó ítélet ábrázolásain azonban a ~ csoport egész a reneszánszig uralkodó (A. Dürer, id. L. Cranach). **

Kirschbaum I:494. - Sachs 1980:94. - Onasch 1980:100. - KML 1986:68.