dinamizmus (a gör. dünamisz, 'erő' szóból): 1. a mozdulatlansággal szemben a lét mozgás-, cselekvés-jellegét hangsúlyozó filozófia. A semita gondolkodás a létet cselekvő személy módjára képzeli el. Bár a gör. és Ny-i fil. a statikus elemet állította előtérbe, a dinamikus elem is elő-előtűnt (→aktualizmus). Aquinói Szt Tamás szerint a tevékenység a létből következik (agere sequitur esse), s ezt úgy is érthetjük, hogy a lét szükségszerű megnyilatkozása. A szélsőséges ~ már csak a ~t ismeri. Ennek egyik formája a lélektani aktualitáselmélet, amely szerint a lélek csupán tevékenységeiben létezik, mintegy föloldódik azokban. Természetfilozófiai megfelelője ennek azok fölfogása (Leibniz, Kant, Hartmann, Palmieri), akik szerint az anyag teret kitöltő erőközpontokból áll. A mai elméleti fizika hajlik arra, hogy az anyagi világot mint erőmezőt gondolja el, amely mennyiségi viszonyok szerinti struktúrákba, csomópontokba, egységekbe tömörül, míg végül testeket épít föl. - 2. mágia- és varázselmélet. A →vallás eredetéről szóló elméletek egyike. J. Fraer és L. Lévy-Bruhl szerint a vallás a mágiából keletkezett és azzal elválaszthatatlanul összefonódik. A vallás gyökere szerintük az irracionális szférába nyúlik: rendkívüli események, szükségletek és vészhelyzetek szokatlan, irracionális cselekményeket váltanak ki, s az ember ezektől várja menekülését/boldogulását. Ezek a titokzatos erők, melyeket ismerője felhasználhat, állnak a vallás kezdetén, s fokozatosan megszemélyesítik és istenítik ezeket. G.F.

1. Scholastik 1958:161. - LThK III:618. - 2. König 1985:36.