drogfüggőség, narkománia, toxikománia: szenvedélybetegség, a →kábítószerektől való függés. - Abban nyilvánul meg, hogy hosszabb ideig, használt, szedett drog elvonásakor testi panaszok és lelki depresszió lép fel, s e tünetek az adott v. más kábítószer újrabevételével elmúlnak. Hagyományos és leggyakoribb formája az →alkoholizmus. A ~ben szenvedőre valamennyi drog veszélyes lehet, ezért gyakori az áttérés az egyik drogról a másikra v. a különféle kábítószerek (pl. alkohol és gyógyszer) kombinálása. A ~ben elképzelhető bizonyos különbség pl. az alkoholista és a gyógyszertől függő egyén között; de a betegség előrehaladtával a különbségek mindinkább eltűnnek. Egyre határozottabban rajzolódnak ki a ~ben levő személyiség ismérvei, akinek betegsége a lefolyás gyorsaságában különbözik ugyan, de a halálos kimenetel előre megjósolható és elkerülhetetlen. - 1. A ~nek két összetevője van: a) testi függőség: a test reakciója a kábítószerre. A vegyi anyagok intenzív kapcsolatot alakítanak ki a szervezettel. Elvonásuk válságállapotot alakít ki (elvonási szindróma), ami pl. rosszullétben, hányásban, hasmenésben, verejtékezésben, szapora szívverésben, fájdalmakban, végtagreszketésben, görcsökben stb. nyilvánulhat meg. Maga a testi függőség, tartós józanság esetén - az elvonási tünetek elmúlásával is - még egy ideig fennállhat, és rossz közérzetet okozva elősegítheti a visszaesést. Az alkohol elvonásakor reszketéses delirium (delirium tremens) léphet fel, görcsös rohamokkal, reszketéssel és kényszerképzetekkel. A delirium életveszélyes állapot, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel, de modern gyógyszerekkel problémamentesen leküzdhető. Más anyagok (mint pl. néhány gyógyszer) lassú, fokozatos elvonást igényelnek. Egyéb szerek viszont azonnal, teljes egészében elvonhatók anélkül, hogy komplikációkkal kellene számolni. Ezért a drogelvonás (detoxikálás) előtt gondosan meg kell vizsgálni: milyen szereket, mikor és milyen mennyiségben szedett a beteg. Fontos továbbá, hogy az elvonás az orvos ajánlására és ellenőrzése alatt történjék; b) lelki függőség: ellenállhatatlan kényszer, hogy mindig újra és újra bevegyék a kábítószert, minek segítségével a beteg megpróbálja érzelmeit és tudatát ellenőrizni, befolyásolni, ill. megváltoztatni. - 2. A ~ okai. A ~ kialakulására még nincs megfelelő magyarázat. A következő tényezők szerepelnek benne: a) A drogok specifikus hatása. A heroin pl. 95%-ban idéz elő függőséget, azaz kipróbálói közül 95% függőségbe kerül. Hasonló hatása van a magas alkoholtartalmú italoknak is. Az "enyhe" drogok azért veszélyesek, mert előkészítik az utat az erősebbek számára, vagy pedig ahhoz az önámításhoz vezetnek, hogy veszély nélkül fogyaszthatók minden mennyiségben. Végső fokon ui. teljesen mindegy, hogy pl. azonos mennyiségű tiszta szeszt higítva fogyaszt-e el valaki sok üveg sörben, v. koncentráltan egy üveg pálinkában; b) A környezet hatása. Pl. ki milyen könnyen férhet hozzá a droghoz. Az alkoholizmus elterjedése szorosan összefügg az egyes országok ivási szokásaival. Kisebb a jelentősége - a felmérések szerint - a társad. helyzetnek. Szoros viszont az összefüggés a ~ és a →család között. A ~ben szenvedő fiatalkorúak nagy százaléka zilált családi környezetben él. A kábítószer-élvezet növekedése közvetlen kapcsolatot mutat a szabadidő növekedésével, ami a munkanélkülieknél különösen veszélyes. A vallástalanság az élet értelmének és a mértékadó értékeknek a hiányát hozza magával, s oda vezet, hogy az üresség érzetét alkohollal vagy más kábítószerrel töltsék ki; c) Az egyes ember testi és lelki állapota. Újabb kutatások kimutattak egy öröklési tényezőt, amely - úgy tűnik - a szenvedély kialakulásának bizonyos részleteire hatással van. Ennek alapján, de egyéb megfontolásokból is kiindulva, erőteljes kutatás folyik a ~ testi okainak kiderítésére. Különös jelentőséget tulajdonítanak az anyagcserének, amely a ~ben szenvedőknél másképpen folyik le, mint az egészségeseknél. A ~ben szenvedő egyén betegség előtti lelkiállapotát figyelembe véve újra meg újra megpróbálták meghatározni a "szenvedélyes karakter" v. egy bizonyos "függőségi típus" alkatát. Az alkoholisták és kábítószeresek már a betegség megjelenése előtt sem tudták érzelmi életüket mindig kézben tartani. Megpróbálnak ugyan kitérni a problémák elől, uakkor azonban telítve vannak negatív érzésekkel mások és önmaguk iránt. Képtelenek feldolgozni magukban a feszültségeket és ellentmondásokat, amelyekkel minden embernek meg kell küzdenie. Elvárják, hogy kívánságaik azonnal teljesüljenek. Önértékelésük csekély, ami visszahat: az alacsony önértékelés lecsökkenti a konfliktusmegoldó képességet; a problémák megoldásának képtelensége viszont újra kisebbíti az önértékelést és az önbizalmat, s ez a spirális egyre szűkül. Ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy a kényszerpályára került egyén kábítószer segítségével próbáljon kitörni ebből az ördögi körből, és nagyobb cselekvési szabadságot nyerjen. Ezen túlmenően azonban még nem tudták felállítani a "~ben szenvedők tipológiáját". Azoknak, akik eljutottak a függőségig, rendkívül sokrétű a jelleme és az életpályája. Általánosságban talán így fogalmazhatunk: Potenciálisan minden ember eljuthat a dependencia állapotához, azaz valamely szenvedélybetegséghez. - A ~ben szenvedő betegek rendkívül intenzíven szokták kutatni betegségük okait, abban a reményben, hogy megismerve az okokat megszabadulhatnak a betegségüktől is, de ez a remény nem bizonyult reálisnak. Aki tehát ilyen betegségben szenved, jobban teszi, ha a ~ tényéből indul ki, és arra fordítja minden energiáját, hogy ezzel a tényhelyzettel szembenézzen és együtt éljen. →Anonim Alkoholisták, →mértéktelenség **

Harsch 1990:5. - KEK 2291.