🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > dákoromanizmus
következő 🡲

dákoromanizmus: a mai (1990) Románia politikai, gazdasági, művelődési életét és tanügyét is meghatározó rumén fajelmélet, mely szerint az önkényesen meghatározott kárpáti-dunai-pontusi térségben (benne a Kárpát-medence K-i fele legalább a Tiszáig) csak a ruméneknek van önrendelkezési joga: E térségben a népek önrendelkezési elve helyett csak az "őshonosi jog" érvényesülhet. Mivel azonban a nemzetközi jog - tagadva az őshonosi jogot - csak az önrendelkezési elvet ismeri el, a rumén nemzet kötelessége a kettő közti ellentét kiküszöbölése. Ez azt jelenti, hogy az "őshonosi jog" alapján ruménnek nyilvánított ter-eket el kell ruménosítani. A ~ azt is jelenti, hogy a Kárpát-medencében és a behatárolhatatlan Burebista-kori (Kr. e. 82-44) Dacia ter-én a ruménség évezredes szenvedéséért megtorlásul bármikor bármi elkövethető a nem rumének ellen. Ezért pl. a kulturális népirtásért nemcsak felelősség nem terheli a ruméneket, hanem lelkiismeretfurdalást sem kell érezniük. A ~ hit, mely céljainak az erkölcsöt is alárendelve tanítja, hogy a hazugság erény, az igazmondás ostobaság. Így igazság a hamis →dákoromán kontinuitás és ostobaság a hiteles, a Balkán-fszg-i rum. őshazáról szóló →rumén őstörténet, melynek megtagadása és megcsúfolása nem szégyen. - A ~ a →rumén trianoni szorongás ismerete nélkül nem érthető meg, s az sem, miként válhatott a ~ olyan "vallássá", melyben saját "papjai" nem hisznek, de "híveiktől" vak hitet követelnek. Ko.I.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.