🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > ecclesia
következő 🡲

ecclesia (a gör. ekkaleó, 'kikiált, összehív' szóból): 1. az ókori görögöknél polgárok összehívott gyülekezete, népgyűlés, ill. ennek helye, ahová a népet Athénban és a legtöbb gör. városban a hírnök (herold) hívta össze (vö. ApCsel 19,32.39). A demokratikus városállamokban az ~ a szuverenitás hordozója. Helyenként különböző elemekből állt és különböző hatáskörrel bírt. Athénban pl. minden nagykorú és teljesjogú polgár, Spártában a 30. évüket betöltött, kötelességeiknek békében és háborúban eleget tévő, teljes jogú polgárok gyülekezete. A kerség előtti gör-ben nincs vallási színezete a szónak. - 2. keresztény szóhasználatban a meghívottak, megkereszteltek közössége (→Egyház, →eklézsia, →zsinagóga), ill. a liturgia végzésének helye, →templom. Szt Pál apostol legtöbbször a helyi egyházakra vonatkoztatta, pl. levelei címzésében (vö. Róm 16,5; 1Kor 16,19; Kol 4,15; Filem 2: háznál egybegyűlt közösség); ám a helyi egyh-ak az ap. szóhasználatában mindig az egyh. egészét képviselik, ill. valósítják meg (2Kor 11,2). Az egyh.  mindenekelőtt Isten egyh-a, vagyis az egyetemes egyh., mely nem egyszerűen a helyi egyh-ak összessége. E szóhasználatot Szt Pál a jeruzsálemi ker-ektől vette, akik ezzel utaltak arra, hogy Isten igaz választott népe és a messiási ígéretek hordozója (→qahal Jahve) az ÚSz népe. Pál ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Izr. e hívő maradékához a ker-nyé lett pogányok is hozzátartoznak (vö. Róm 11), s a két csoport együtt alkotja Isten kiválasztott, szt közösségét, amely a tökéletesség felé tart. - Ikgr. Mint az Egyház megszemélyesítője diadalmas tartású nőalak. Már 430 k. a róm. S. Sabina-tp-ban megjelenik, akkor kendővel és kv-vel, később (→Egyház és Zsinagóga) uralkodói jelvényekkel, koronával, győzelmi zászlóval és Krisztus vérét tartalmazó kehellyel. **-V.J.

Ecclesia, Bp., 1920. jan.-1926:8. sz.: egyházművészeti és gazdasági tudósító. - Megj. havonta, rendszertelenül, össz. 75 sz. Fel. szerk. és kiadó: Rejőd Tiborc, 1922. IV: Székely István, 1926. I: Hafner Andor. Szerk. biz.: 1923. III: Angyal Pál, Czakó Elemér, Rejőd Tiborc. - Ny: Stephaneum, 1922. III: Dunántúli Kv-kiadó és Ny. Rt. S.L.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.