Egyedhalma, Adzsud (Adjud, Vrancea m., Moldva, Ro.): város a Szeret és a Tatros összefolyásánál. – Legrégibb feljegyzése 1433-ből való, a moldvai fejed. és az erdélyi szászok közti keresk. egyezményben szerepel: „...in oppido nostro Egyd halma computatis”. A 15. sz: a Lengyo-ból Moldván áthaladó posztókeresk. egyik fontos közp-ja. A 16. sz: egyike a 24 moldvai körzeti központnak, de a 18. sz-ra veszített jelentőségéből. A sok áradás miatt délebbre, mai helyére költözött. 1547: Edgethallom, 1588: Adiud, 1842: Aggiut. Kezdetben magyar kolónia volt, a szebeni szász kereskedőknek joguk volt itt a vámszedésre, N. Iorga is megemlíti, hogy a városka m. alapítású. 1844: a helybeliek még ismerték az egykori m. temető helyét. Kat. lakossága: 1842: 54, 1898: 109 fő (ebből 75 m.), 1930: az összes lakos 7827 fő, ebből 70 vallotta magát m-nak (0,9%) és 110 róm. kat-nak (1,4%). Weigand székelyeknek találta őket. 1842: Klézse, a 20. sz. elejétől Foksány, jelenleg Ploszkucén filiája. H.P.

Jerney 1851:152. – Lahovari I:13. – Weigand 1902. – Sebestyén 1904:40. – Iordan 1963:210. – Domokos 1979:1384.