🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > egyetértés
következő 🡲

egyetértés (lat. concordia, concensus, 'szívek összhangja'): erény, mely képessé tesz arra, hogy személyek és csoportok erkölcsileg jó dologról azonosan v. egymással összhangban gondolkodjanak, értékeljenek és törekedjenek. - Alanya elsősorban az →értelem, akarati megfelelője az →együttérzés. Föltétele a megértés, az alázatosság, az igazságosság és a szeretet (Sir 25,2, ÚSz Róm 12,16; Jak 3,17). Ellentéte a széthúzás (lat. discordia). **

Egyetértés, Újpest, 1920. jan. 21.-1921. márc.: társadalmi és közgazdasági hetilap. Fel. szerk. és kiadó: Vadadi Albert. Ny: Apostol ny.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.