🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Elim
következő 🡲

Elim (héb. 'fás hely'): Izrael fiai →pusztai vándorlásának egyik állomása (Kiv 15,27; 16,1; Szám 33,9-10), ahol 12 forrás és 70 pálmafa (innen kaphatta a nevét) volt. **

BL:327.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.