🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Elohista
következő 🡲

Elohista, E: a Wellhausen-féle iskola szerint a →Pentateuchus egyik szerzője. Neki tulajdonítják a Ter 15; 20-22; 24-37; 39-50; Kiv 1-14; 17-20; 23-24; 31-33; Szám 11-14; 20-24; 32; MTörv 31; 34 részeket. - Az ~ elnevezés 1853 k. vsz. H. Hupfeldtől ered annak alapján, hogy Istent a pátr-k tört-ében →Elohimnak nevezi, s csak a Kiv 3,15-től lesz →Jahve. Más nyelvi sajátosságai: Kánaán őslakói nem kánaániak, hanem amoriták; Isten hegye Hóreb, nem Sinai; a rabszolganő amah, nem sifhah stb. - Az ~ vsz. régebbi források anyagát dolgozta föl Kr. e. 750-700 táján. Az ~ stílusa eleven (főleg az ősatyák és Izr. fiai tört-ének leírásakor), ugyanakkor egyetemesebb és vallásosabb szemléletű s több próf. szellemtől áthatott, mint elődje, a →Jahvista. **

BL:331.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.