🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Epenétusz
következő 🡲

Epenétusz (gör. 'a dicsért, magasztalt'): pogány származású keresztény Rómában, akit valószínűleg Aquila és Priszcilla térített meg Efezusban. Pál ap. Ázsia zsengéjének nevezi Krisztusban és üdvözli (Róm 16,6). **

BL:367.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.