Erasmus, Desiderius, Rotterdami Erazmus (Rotterdam, Németalföld, 1469. okt. 28.-Bázel, 1536. júl. 12.): humanista bölcselő. - 1484: ágostonr. szerz. lett, a r-et elhagyva 1492: egyhm-s pappá szent. 1493: a cambrai-i pp. titkára, majd Párizsban egy. hallg. Itt alakult ki skolasztika-ellenessége, nyelvezete és módszere. Ekkoriban írta meg később megjelent humanisztikus írásait (Antibarbari, Adagia, Colloquia). Angliai útján megismerkedett a J. →Colet által képviselt ker. humanizmussal és a bibliai-patrisztikai alapokra épülő teol-val. E fordulat gyümölcse életművében az Enchiridion militis christiani (1503), melyben a bibliai egyszerűséget platonikus lelkiséggel kapcsolta egybe, melynek eredménye, hogy nemcsak a külső formákat értékelte le, de olyan közp. dogmákat is, mint amilyen a megtestesülés, az Egyh. és a sztségek. Egyik későbbi angliai útján Morus Tamás házában írta meg Enconium moriae c. művét. Gör-ül tanult, ennek eredménye a Novum Instrumentum, mely nem más, mint az ÚSz-nek a Vg-tól eltérő lat. ford-a. Ennek bevezetőjében fölvázolta a biblikus teol. távlatait, a ker. fil-t úgy tekintette, mint renascentiát (vö. reneszánsz). Lassan kora legelső teol-a és fil-a lett. 1516-tól Németalföldön tartózkodott, hg. tanácsos, pol. jellegű művekkel jelentkezett (Institutio principis christiani és Querela pacis). Parafrázisokat írt a Római levélhez, Pál többi leveleihez, az evang-okhoz és az ApCsel-hez (1517-24). Kiadta az egyhatyák (Szt Ciprián, Arnobius, Szt Hilarius, Szt Ireneus, Szt Ambrus, Órigenész, Szt Ágoston, Aranyszájú Szt János) műveit. 1516-18: egész Eu. benne látta a hőn óhajtott reform megtestesítőjét, amikor Luther föllépése fordulatot hozott. Bár biblicizmusával és éles egyházkritikájával ~ a →reformáció egyik legjelentősebb előfutára volt, optimizmusa és moralizmusa eltávolította attól. Ugyanakkor a Luther elleni bullát (Exsurge, Domine) a tud-ok, így önmaga elleni támadásnak vette, ezért 1521 őszén úgy döntött, hogy Lővenből Bázelba „menekül”. S bár Luther hívének tartották, De libero arbitrio diatribe és Hyperaspistes c. műveivel szembefordult vele. Ciceronianus c. munkájában (1528) távolságtartását fejezte ki az olyan fajta humanizmussal szemben, mely számára Cicero fontosabb, mint a kerség. Mivel a reformáció Bázelban tömegmegmozdulásokkal járt, 1529: áttelepült Freiburgba, 1535. V: visszatért Bázelba. Utolsó éveiben írt műveiben figyelmeztetett, hogy meg kell őrizni az Egyh. egységét, újra fölfedezte a dogmák és a hitvallás jelentőségét, mindebben azonban az ap. egyszerűséget tartotta zsinórmértéknek és hangoztatta: az ap. hitvallás továbbra is elegendő. Bár isk-t teremtett (G. Witzel, M. Butzer, G. Gassander), mely célul tűzte a kat-ok és prot-ok közötti közvetítést, ez sem tudta az egységet tevőlegesen szolgálni. ~ a maga ellentmondásaival az egyhtört. egyik legérdekesebb alakja. - M: Nyájas beszélgetések. Ford. és bev. Trencsényi-Waldapfel Imre. Bp., 1946. - A béke panasza. Ford. Komor Ilona. Uo., 1948. - A balgaság dicsérete. Ford. és bev. Kardos Tibor. 2. kiad. Uo., 1960. - A szabad döntésről. Ford. és bev. Rokay Zoltán. Uo., 2004. B.P.

(Thienemann Tivadar): Mohács és ~. Bp., 1924. - LThK III:955. (*1469 k.; †júl. 7.) - VIL II:1184. (apja neve Geert) - Vida István: ~ helye és a humanizmus esélyei. Róma, 1972.