Erzsébet (héb. Eliseba, 'Isten a teljesség, a tökéletesség'): a Szentírásban két személy neve: 1. →Áron felesége (vö. Kiv 6,23). - 2. Jézus gyermekségtörténetében (Lk 1,5) Áron leszármazottja, →Zakariás pap felesége, Ker. Szt János anyja, a  Boldogságos Szűz Mária rokona, vsz. nagynénje. Zakariással való házassága sokáig gyermektelen maradt. Idős korában, 6 hónappal Jézus fogantatása előtt Gábor főangyal adta tudtára férjének, hogy gyermekük születik, aki a Megváltó →előfutára lesz. Amikor ~ 6. hónapja volt áldott állapotban, meglátogatta őt Mária. Találkozásukkor ~ gyermeke repesett méhében, amit a hagyomány úgy tekint, hogy az előfutár köszöntötte Urát. János születése után ~ről nincs adatunk. Az ~tel való találkozás Mária számára bizonyság volt az →angyali üdvözlet hitelessége mellett. →Magnificat - Ikgr._ Leggyakrabban a →Mária látogatása Erzsébetnél és a →Nagyszentcsalád ábrázolásokon látható. Gyakori ölében a kis Ker. Jánossal, báránnyal a lábánál. A bizánci szertartásban Szt Annához hasonlóan →oranteként is előfordul. A kassai Szt Erzsébet-tp. főoltárán Árpádházi Szt Erzsébettel együtt látható. Magányosan többnyire idős asszonyként köpenyben, fejkendővel ábrázolják. - Ü: nov. 5., a bizánci szert-ban ápr. 25., szept. 19., okt. 9., a koptoknál febr. 10. ~ a deszkakészítők védőszentje. **

Kirschbaum VI:128. - BL:378.

Erzsébet, Schönaui, Szt, OSB (Bonn?, Rajnavidék, 1129.-Schönau, 1164. jún. 18.): apáca. - 1141: szülei beadták a schönaui →kettős kolostor apácáihoz nevelésre. 1147: fogadalmat tett. 1152 k. súlyos betegség után mélyült el lelki élete, s kezdődtek →eksztázisai és látomásai, melyekben az Úr Krisztus, a Szűzanya és a napi szent társalgott vele. Lelkiségének forrása a liturgia volt. A napokig, olykor hetekig tartó eksztázisai a vasárnapi és ünnepnapi szentmisében és zsolozsmában kezdődtek. Vallotta, hogy a misztika természetszerűen hozzátartozik a lelki élethez, s kellő megtisztulás után elnyerhető. Szívén viselte az Egyház és a szerzetesség gondjait, evvel inkább Nagy Szt Gertrúd, mint Szt Hildegárd lelki rokona. Látomásairól készített följegyzéseit az apát, ~ testvére, Egbert gondozta. 1157: ~et főnöknővé választották. - 1584: avatták szt-té. Ü.: jún. 18. - M: Liber revelationum de sacro exercitu virginum Coloniensinum; De resurrectione B. V. M.; Libri tres visionum; Liber viarum Dei. Kz-ok. - Die Visionen der hl. Elisabeth und die Schrichten der Äbte Ekbert und Emecho von Schönau. Bécs-Würzburg, 1886. **

DIP III:1110. - BS XI:730.

Erzsébet, Árpádházi, Magyarországi, Türingiai, Szt (Sárospatak, Zemplén vm., 1207.-Marburg, 1231. nov. 17.): özvegy, fejedelemasszony. - II. András és Meráni Gertrúd 5 gyermeke közül a középső, megelőzte Mária és (IV.) Béla, öccsei Kálmán és András. Szt Margit nagynénje. Budán keresztelték. 1211: megjelent a kir. udvarban I. Hermann türingiai őrgr. leánykérő küldöttsége. A 4 é. ~et Pozsonyban búcsúztatták (ezért vélik tévesen, hogy ~ Pozsonyban szül.). Eisenachban fogadták a kir. gyermeket. Hermann, a vőlegény 9 évvel volt idősebb ~nél. Wartburg várában hamarosan megtartották az eljegyzést. ~ játékos gyermek volt, hamar megtanult és szeretett lovagolni. Értelme nyiladozásától kezdve szeretett imádkozni is, valamint adakozni a vár körül megjelenő koldusoknak. Csak később tudta meg, hogy édesanyját, 1213. IX. 28: megölték az ellene lázadók. 1216: meghalt Hermann, 1217: a szellemileg elborult elméjű őrgr. is, s ~ jövője ezzel bizonytalanná vált. Az őrgrság leendő örököse, Lajos megszerette és eljegyezte ~et. Az esküvőt 1221: tartották meg, ~ 14, Lajos 21 é. volt. 1222. III. 28: Creuzburgban megszületett Hermann, az első gyermek. IX. 29: atyja meghívására útnak indultak Mo-ra, ~ Pozsonyban értesült anyja tragikus haláláról, Mo. elhanyagolt állapotáról. - ~ boldog házasságban élt, kölcsönös hitvesi szerelmük nem akadálya, hanem egyik belső tűzforrása volt istenszeretének. Korán kezdte a vezeklő életmódot, sokat böjtölt, rendszeresen ostorozta magát, vezeklő övet hordott csillogó ruhája alatt, éjjel rendszeresen fölkelt titokban virrasztani. Első gyermeke foganása után hálából menedékhelyet alapított árva gyermekek számára, fölkereste a szegényeket, segített a szülésnél, keresztanyaságot vállalt. 2. gyermekük születésekor (aki nagyanyja tiszt-ére a Zsófia nevet kapta) 1224. III. 28: hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol segített a betegek, még a leprások ápolásában is. II. Frigyes hívására 1225: Lajosnak, a vazallusnak hadba kellett vonulnia. A tart. kormányzása feleségére maradt. Nehéz évek következtek, éhínség, járványok, ~ orvosolni igyekezett a nép sebeit: kinyittatta a Wartburg magtárát, naponta 900 szegényt élelmezett. Megszervezte az élelmiszerellátást, ékszereit eladta, a nőket megtanította fonni, udvarhölgyeivel maga is szorgalmasan font, a munkaképes szegényeknek szerszámot adott. Családja aggodalommal leste "esztelen tékozlását", de az Itáliából visszatérő őrgr. mindent jóváhagyott, amit felesége távollétében tett. II. Frigyes cs. 1215: a megkoronázásakor a III. Incének tett ígérete beváltásaként elkezdte szervezni a keresztes hadjáratot. Lajosnak 2000 lovagot kellett toboroznia, 100 hajót fölszerelnie és 100.000 aranyat összegyűjtenie a kiadásokra. ~ maga varrta férje ruhájára a keresztesek jelvényét, majd a búcsú után balsejtelmei hatására fekete ruhát öltött, özvegynek tekintette magát, s folytatta szegényei szolgálatát. 1227. IX. 29: megszületett 3. gyermeke, Gertrúd (1227-97), leendő altenburgi apátnő, akit halála után b-ként tiszt. Férje Otrantóban megbetegedett és IX. 11: miután gyűrűjét Berthold udvari papnak átadta, hogy vigye el ~nek, elhunyt. Ahogy ~ fölépült, közölték vele a gyászhírt. Mint följegyezték, 2 napig szinte nem élt a fájdalomtól. Megfosztották vagyona kezelési jogától és a férje után járó birtokok haszonélvezetétől. Mivel életét lehetetlenné tették a várban, ~ egy okt. napon csecsemőjével észrevétlenül elhagyta azt, s mert Eisenachban senki sem fogadta be, félve a várbeliek haragjától, egy vendéglős istállójában húzta meg magát. Éjfélkor a közeli ferences tp. barátait kérte, énekeljék vele együtt a Te Deumot. Két gyermekét másnap Guda és Isentrud szolgáló lehozta a várból. A gyermekeket jószívű emberek elvállalták, ~ a magával hozott ékszereit adta nekik viszonzásul, ő maga fonással tartotta fenn magát. Mechtild, kitzingeni apátnő, értesülve unokahúga sorsáról, érte küldött, majd Eckbert bambergi pp. hívta magához Pottenstein várába. A pp. újra férjhez akarta adni, II. Frigyes cs. meg is kérte a kezét, de ~ ellenállására mindketten lemondtak a házasságról. ~ rövid időre visszatérhetett Wartburgba, de a család javaslatára Marburgot választotta állandó tartózkodási helyéül. Ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt mint Szt Ferenc harmadrendjének tagja. ~ volt az első nő, aki ném. földön magáévá tette ezt az életeszményt. Assisi Szt Ferenc tiszt. kórházat alapított. Atyja kérésére nem tért vissza Mo-ra, legfőbb érve volt: biztosítania kell gyermekei méltó nevelését és ki kell vívnia legidősebb fia, Hermann őrgr. jogait. IX. Gergely Konrád mestert nev. ki gyóntatójává és hiv-os védelmezőjévé, aki rideg aszkéta lévén, igen keményen bánt ~tel, néha meg is ostorozta. -

~ 3 nappal előbb megmondta a saját halálát. A ferencesek kpnájában ravatalozták föl. Sírja mellett már a köv. napokban csodák történtek. IX. Gergely 1235 pünkösdjén avatta sztté, s még ez évben megkezdték építeni emlékére a marburgi ~-tp-ot, melyben gyönyörű síremlékbe foglalták hamvait. A sír régóta üres már, mert Hesseni Fülöp, a hitújítás egyik vezére szétszóratta a hamvakat. - Ü.: nov. 19., temetése napja. A szegények, elhagyatottak és az őket gondozó kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választják védősztül. A fogorvosoknak is védősztje. - Az ~ ereklyéi fölé emelt tp. a ném. gótika egyik mesterműve. A legenda szerint ~nek forró vágya volt egy olyan magas tornyú tp., melynek harangszavát Mo-on is meghallják. Kereste is a helyet, de hiába. Egy nap fölvett a földről egy követ, a levegőbe dobta, és kijelentette, hogy ott fogja a tp-ot fölépíttetni, ahol a kő leesik. Mocsaras helyre esett, nem messze a Lahn vizétől; itt is épült föl a tp. - Életrajzát lat-ul korabeli forrásmunkák alapján 1297: Dietrich von Apolda OP állította össze, az ~ alakját kiszínező legendák főleg e műből merítettek. Az Érdy-kódex ~-legendája a Legenda Aurea és Temesvári Pelbárt nyomán készült. A ném-ek a legnagyobb német nőnek nevezik, a külf. irod-ban türingiai ~nek hívják. Liszt F. Szt Erzsébet legendája c. oratóriumával hajolt meg nagysága előtt. - Ikgr. Fejed. öltözékben koronával v. a ferences harmadrendiek ruhájában ábrázolják, rózsákkal. A monumentális műv-ben legkorábbi ábrázolásának számít egy 1235 u. készült homokkő szobor kv-vel és koronával (Naumburg, dóm, ~-kpna). Életét és legendáit már 1249-50: részletesen ábrázolták: Lajos magára veszi a keresztet, búcsúja ~től, ~ megkapja elhunyt férje gyűrűjét, felöltöztet egy koldust, magára ölti a rendi ruhát, ételt és italt ad, mossa a szegények lábát (Marburg, ~-szekrény). E jeleneteket megismételték a 13. sz. közepén az ~-tp. üvegablakain, és kiegészítették az irgalmasság egyéb cselekedeteivel. Rózsacsodája a 15. sz. legendákban tűnik föl, legismertebb ábrázolása M. Schwind ciklusa a wartburgi várban (1854-55). - Mo-on: Kassa, Pécs, Zágráb (1310), Szombathely (1460), Újbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya (1363), Szeged. Legmonumentálisabb sztélye a kassai szegyh., melynek alapkövét még unokaöccse, V. István, zárókövét Mátyás kir. tette le. É-i kapujának domborművén más jelenetek mellett is ~ alakja uralkodó. A szegyh. szárnyas főoltára (1474-77) igazi →Biblia pauperum, 48 képtáblájából 2 Jézus gyermekségét, 24 a passiót, 12 ~ életét tárja elénk. A jobb szárny alsó részén kezdve: 1. ~ születése. A glóriával övezett kisdedet egy udvarhölgy mutatja a Gertrúd kirné ágyánál megjelent apának, András kir-nak és kíséretének; 2. a 4. é. ~et főúri kíséret hozza Hermann türingiai hg. udvarába, hogy fiával eljegyezzék; 3. ~ Wartburgban sztmise alatt elragadtatásában látja a Szűzanya és a sztek társaságában Jézust, aki helyesli irgalmasságát; 4. ~et napa és ángyai bevádolják férjénél, hogy ágyában bélpoklost ápol. Lajos fölemeli a takarót, s alatta a keresztre feszített Megváltót látja. Térdre esik előtte; 5. a cs. Wartburgba érkezik, mert meg akarja ismerni ~et, aki szegényei között osztotta el minden értékes ruháját. Mégis, hogy rangjának megfelelően jelenhessék meg a cs. előtt, angyalok hoznak neki csillagokkal ékesített öltözetet; 6. búcsúzik a Sztföldre induló férjétől; 7. Lajos útközben meghal. Az özvegyen maradt ~et sógora és napa a Wartburgból gyermekestül kiűzi; 8. Eisenach utcáján egy koldusassz., kivel korábban sok jót tett, hálátlanságból sárba taszítja; 9. ~ mint Szt Ferenc harmadrendjének tagja, egy fürdőkádban ülő bélpoklos sebeit mossa; 10. egy pokolvaras beteg haját nyírja, rokonai gúnyosan nézik tettét; 11. halála; 12. IX. Gergely p. Perugiában sztté avatja. - A bártfai Egyed-tp. ~-oltárának (1480) ikgr-ja: 1. betegeket ápol, 2. a wartburgi lakoma, 3. a rózsacsoda, 4. búcsúja férjétől, 5. elűzése, 6. eljegyzése, 7. egy koldusassz. sárba taszítja. - A szmrecsányi tp. ciklusa (1480): 1. elűzetése, 2. bélpoklosokat ápol, 3. a keresztcsoda, 4. halála. - Egyéb gótikus szárnyasoltárok képtábláin: Arnótfalva (1485), Bakabánya (1480), Bártfa (Szt András-oltár, 1460, Vir dolorum-oltár, 1500), Berki (1480), Berzenke (1500, Szépműv. Múz.), Besztercebánya (1509), Csíkcsatószeg (1530), Csíksomlyó (1510, Szépműv. Múz.), Csíkszentlélek (1510, Szépműv. Múz.), Dubrava (1510), Illés (1510, túrócszentmártoni múz.), Jánosrét (1470), Leibic (1521, Szépműv. Múz.), Lőcse (Szt ~-oltár, 1493), Malompatak (1515), Szepeshely (Szt Márton-főoltár, 1470, Mária halála-oltár, 1470), Szepesszombat (1480, 1520). - Gótikus faszobrai: Bártfa (1480), Kassa (1474), Körmöcbánya (1500), Zsegra (1370). - Oltárai: Beregszász (1370), Csanád (1402), Pest (1444), Szentpéter (1450), Veszprém (1486). - ~ barokk ikgr-jából kiemelkednek az ~ apácák pozsonyi tp-ának freskói, Paul Troger alkotásai: a Könyörület allegóriája, ~ látomása és megdicsőülése (1742), barokk padjainak faragványai, a szt életéből vett jelenetek. Zsámbok főoltárképe ~ képében Mária Teréziát örökítette meg, amint egy koldusnak, a tp-építő Beniczky Tamás kegyúrnak alamizsnát ad (1777). - Móriczhida naív barokk tp. képén ~ ferences habitusban. Előtte két korona hever. Angyal nyújtja neki a mennyei koronát. A váci ferences tp. ~-oltárának homlokzatán ferences →Jessze fája: Massai Jakab testvér látomása nyomán az elnyugvó Ferencből kinövő fa levelein a r. sztjei és b-jai. - Mélykút új tp-ának ~-oltárképe korunk egyik legszebb m. egyh-műv. alkotása, Prokop Péter műve (1959). - A 18. sz. végén újjászületett m. minorita provincia ~et fogadta mennyei pártfogójának (elizabetánusok). - ~ napját a régi m. egyh. pirosbetűs ünnepként ülte meg. Mária Terézia kérésére 1754: a p. megengedte, hogy misehallgatás után a hívek "szolgai" munkát végezhessenek, hamarosan azonban teljesen köznappá vált. - ~ népi kultuszáról keveset tudunk: v. elhalványodott, v. a szakkutatás késett el a földerítésével. Évsz-okon át napjainkig egyike a legkedveltebb m. női keresztneveknek. A népi kalendáriumban ~ napja a tél v. karácsony →rámutatónapja. -- Attrib-ai: rózsák, a marburgi ~-tp. modellje, koldus a lábánál, kv., pénz, tál kenyérrel, hallal v. gyümölccsel, ritkábban 2 v. 3 korona (a visszautasított cs. házasságokra utal). →budai Erzsébet apácák, →Szent Erzsébet Leánygimnázium, Szatmárnémeti, →Szent Erzsébet R.K. Leánygimnázium, Pécs, →Szent Erzsébet-virág, →Szent Erzsébet bélyegsor. 88-Gy.K.

Bevern, Ottó: Lob- u. Sittenrede auf d. heilige E. Buda, 1803. - Montalembert, Charles: Histoire de St E. de Hongrie, duchesse de Thuringie (1207-1231) 1-2. Bruxelles, 1838. - Volgarizzamento della vita di St E. de Ungheria langravia di Turingia. Modena, 1848. - Mo-i Szt E. legendája. Facsimile kiad. Bev. Toldy Ferenc. Pest, 1857. - Erzsébet Album. Uo., 1858. - Tóth József: Szt E. karácsonya. Misztérium. Szatmárnémeti, 1907. - Mo-i Szt E. emlékezete. Szül. 700 évford. ünnepére a m. kat. tanuló ifj. sz. Szerk. Győrffy János. Bp., 1907. - Liszt, Franz: D. Legende v. d. heiligen E. Oratorium... Leipzig, 1907. - Dillon, Arthur: The tragedy of S. E. of Hungary. (Tragedy). London, 1908. - Sziklay János: Az irgalmasság Golgotája. Tört. reg. 1-2. köt. Bp., 1910. - Schmoll, Friedrich: Zur Ikonographie d. heiligen E. im XIII. bis XVI. Jahrhundert. Dissz. Giessen, 1914. - Kühár Flóris: Szt E. és a modern ker. női ideál. Uo., 1918. - Schmoll, Friedrich: D. heilige in d. bildenden Kunst des XIII. bis XIV. Jahrhunderts. Marburg, 1918. - D. Geisselungen S. E. Wilmersdorf, 1919. - Horn, Émile: Une descendante de Renaud de Chatillon. Paris, 1921. (Klny.) - Harsányi Lajos: A szt assz. Mo-i Szt E. életreg-e. Uo., 1928. - Adam-Kappert, Karl: E. v. Thüringen. Wien, 1929. - Weinrich, Franz Johannes: D. heilige E. v. Thüringen. München, (1930) - Dörfler, Peter: D. heilige E. München, 1930. - Balázs Ilona: Mo-i Szt E. a XIII. sz. fr. irod-ában. Bp., 1930. - Schmidt-Pauli, Elisabeth v.: Pilgerin auf Erden. Berlin, 1931. - Nebe, Hermann: D. Heilige der Wartburg. Eisenach, (1931) - Horn Emil: Mo-i Szt E. életrajza. Előszó: Serédi Jusztinián. Ford. Rada István. Bp., 1931. - Blaskó Mária: A csillagok leánya. Elb. mo-i Szt E. tört-vel. Uo., 1931. - Balanyi György: Mo-i Szt E. (1231-1931). Bp., 1932. - Auer, Heinrich: D. heilige E. in d. Literatur. Freiburg im Br. 1932. - Schmidt-Pauli, Elisabeth von: ~ élete. Ford. Széchenyi Jenőné. Rákospalota, 1934. - Mihalik, Alessandro: Gioelli di St. E. de d'Ungheria a Udine ad a Cividale. Róma-Bp., 1935. - Coudenhove, I. F.: Beszélgetés az életszentségről. Ford. Szentkereszty Erzsébet. Bp., 1936. - Balanyi György: Szt E. és Szt Ferenc. Uo., 1937. - Hajabáts Márta: Árpádházi Szt E. hagyománya a ném. irod-ban. Uo., 1938. (Minerva kvtár 122.) - Gábriel Asztrik: Szt E. tisztelete a kk. Spo-ban. Pécs, 1940. - MN IV:281. - Frideczky József: Életreg. Bp., 1942. - Fort, Fernande: Isabel de Hungria. Barcelona, 1952. - Gábriel, Asztrik: El culto de S. Isabel. Notre Dame, Ind., 1952. - Opfermann, Bernhard: St. E. von Thüringen. Leipzig-Heiligenstadt, 1957. - Kawa, Elisabeth: D. heilige Landgrafin. E. v. Thüringen. Berlin, 1958. - Stannat, Werner: D. Leben d. heiligen E... Neumünster, 1959. - Kirschbaum VI:133. - Études sur l'histoire de la pauvrete. 1974:163. (Vanchez, André: Charité et pauvreté chez St. E. de Turinge...) - Ariani, Barbara: Quattro personaggi in cerca die regista. Torino, 1975. - Kiel, Elfride: D. grosse Liebende, St E. 4. Aufl. Leipzig, 1976. (M-ul: A szeretet nagy sztje. Ford. Possonyi László. Bp., 1972) - Hoffmann, Helga: D. Fresken Moritz v. Schwinds auf d. Wartburg. Berlin, 1976. - Sachs 1980:113. - Schneider, Reinhold: E. v. Thüringen 1207-1231. 2. Aufl. Marburg, 1981. - D. Leben d. Heiligen E. Berlin, 1981. - Hoppe, Günther: E. Landgrafin v. Thüringen. Eisenach, 1981. - Hoffmann, Rudolf: St E. d. Heilige aus Pressburg u. Schutzfrau d. Karpatendeutschen. Wien, 1981. - E. v. Thüringen, d. Mutter d. Armen. Freiburg-Basel-Wien, 1981. - MNL IV: 653. - 700 Jahre Elisabethkirche in Marburg 1283-1983. Katalógus. Marburg, 1983:7. - Hasler, Eveline: E. v. Thüringen. Düsseldorf, 1983. - Dobraczynski, Jan: A szeretet folyama. Árpádházi Szt E. (Életr. reg.) Ford. Balássy Péter. - BS IV:1110. - Mo. virága. 13. sz-i források ~ életéről. Szerk. Horváth Tamás-Szabó Irén. Bp, 2001. (Középkori ker. irók 3.)

Erzsébet, Portugáliai, Izabella, Szt (?, Aragónia, 1271.-Estremoz, Port., 1336. júl. 4.): királynő, apáca. - I. Jakab aragóniai kir. és Árpádházi Jolán (II. Endre leánya) unokája, III. Péter és B. →Kontanca lánya. Nevét Árpádházi Szt Erzsébetről kapta. 1283: feleségül adták Dénes port. kir-hoz, kinek kicsapongó életét türelemmel viselte, szerz. fegyelemben imádkozott és vezekelt megtéréséért. Férje és fia viszálykodásában békét teremtett. Hamis vádak alapján a férje száműzte, majd fölismerve ártatlanságát, visszahívta. ~ sajátkezűleg ápolta férjét haláláig. 1325: özvegy lett, vagyonát szétosztotta a szegényeknek, belépett a ferences harmadrendbe. Gyalog zarándokolt Compostelába, majd Coimbrában belépett az általa alapított klarissza ktorba, de fogadalmat csak halálos ágyán tett, hogy továbbra is adakozhasson. 1612: a testét romlatlanul találták. 1625: sztté avatták. Ünn-ét júl. 4-i dátummal vették föl a RK-ba, 1694: áttették júl. 8-ra, hogy kivegyék Péter-Pál oktávájából. - ~ Portugália, Saragossa, Coimbra, női egyes-ek védőszentje, háborús nyomorúságban is segítségül hívják. Ábrázolásai összetéveszthetők Árpádházi Szt Erzsébetével.  **

Kirschbaum VI:130. - BS IV:1096. - SzÉ 1984:394.

Erzsébet, Anna, Seton, Szt (New York, NY, USA, 1774. aug. 28.-Emmitsburg, Md., 1821. jan. 4.): rendalapító. - Prot. családban született. Apja, Richard Beiley híres orvos volt. 1794. I. 25: a szintén prot. G. Magee Seton kereskedő felesége lett. 9 év alatt 5 gyermekük született. 1799: meghalt apósa, 1801: édesapja. 1802/03: férje súlyos anyagi gondok közé került, ezért betegen Itáliába indult, ahová ~ is elkísérte. Livornóban karanténba zárták őket, 1803. XII. 27: ~ férje Pízában meghalt. - A férjével üzleti kapcsolatban álló kat. testvérpár, Antonio és Filippo Filicchi karolta föl ~et. A bostoni feleségű Filippo 1795/98: George Washington kinevezésével az USA livornói konzulja volt, tudott ang-ul. - A kat. hitet ~ a Filicchi családban ismerte meg. Eljárt a kat. tp-ba, s a montenerói Mária-kegyhelyen szentmise közben különleges megvilágosodásban részesült. 1804. IV. 8: hajóra szállt, VI. 4: visszaért New Yorkba. Antonio Filicchi elkísérte. Hazatérése után egész rokonsága próbálta megakadályozni katolizálását, 1805. III. 14: gyermekeivel együtt ~ mégis visszatért a kat. Egyh-ba. Emiatt rokonsága és baráti köre megszakított vele minden kapcsolatot. 1805/08: igen nyomorúságos körülmények között éltek, Antonio Filicchi évi 400 $-ral támogatta őket. 1808. VI. 16: ~ Baltimore-ba költözött, ahol a pp. és a hívő közösség szeretettel fogadta. - Leánynevelő koll. alapítását kezdeményezte, s IX: megnyitott egy kicsi isk-t.  1809. VII. 30: Emmitsburg mellett, a Szt József-völgyben jótevők segítségével szerz. jellegű isk-t és koll-ot nyitott. Elindította az ingyenes kat. isk. intézményét szegények és színesbőrűek számára is. Ebből nőtt ki a vincés nővérek szabályai szerint élő, új női szerz. kongregáció, a  →Szent József Szeretetéről nevezett Nővérek Kongregációja, melyet a polg. hatóság 1817. VII. 23: jegyzett be.  ~ 1813. VII. 19: tett fogadalmat 7 társnőjével, s a közösség főnöknője lett. Halálakor Baltimore-ban, Philadelphiában és New Yorkban 40 nővér dolgozott. - 1963. III. 17: b-gá, 1975. IX. 14: szt-té avatták. ~ az USA első „bennszülött” szentje. **

DIP III:1113. - BS XI:897. - Kővári Károly-Magyary Csilla: Rendalapító családanyánk. De Marillac Szt Lujza, Seton Szt Erzsébet és négy vincés nővér vt. Parma (Ohio, USA), 1977. (Példaképek századunknak 4.)

Erzsébet, Árpádházi, B., OP (Buda, 1292. v. 1294.-Töss, Svájc, 1336. v. 1338. okt. 31. v. máj. 6.): apáca, III. András és Kujáviai →Fenenna leánya. - Anyja korai halála miatt ~et 1295-től Habsburg Ágnes kirné nevelte. 1298: eljegyezték Vencel cseh hg-gel. Atyja halála, 1301 u. Ágnes magával vitte Bécsbe, Albert kir. meggyilkolása után Ágnes fölépítette a königsfeldi ktor-t. 1310: maga is belépett ide, ~et a tössi domonkos apácákhoz adta. ~ mint az Árpád-ház utolsó sarja, Szt Margit lelkületével ajánlotta föl magát Istennek. Utolsó éveiben teljesen béna volt. Sírját a ktorral együtt a reformátorok földúlták. Sírköve a zürichi Landesmuseumban. Korabeli legendája fönnmaradt. - Ü: a rendben máj. 6. **

Kühár Flóris: A legszentebb családfa utolsó virága. Uo., 1939. - BS IV:1109. - Puskely Mária: Á. B. E. és a 14. sz. misztika. Róma, 1980.

Erzsébet, Árpádházi, B. (†Nápoly?, Itália, 1320 k.): özvegy. V. István és Kun Erzsébet leánya. - A Nyulak szg-én domonkos apácák nev. 1287: férjhez adták Závija Rosenberg morva főúrhoz. Ennek halála, 1290 u. ~ Nápolyba költözött nővéréhez, Máriához, II. (Anjou) Károly feleségéhez. **

BS IV:1110. - SZÉ 1984:850.

Erzsébet, Szentháromságról nev., B., Elisabet Catez, OCD (Bourges, Fro., 1880. júl. 18.-Dijon, Fro., 1906. nov. 9.): apáca. -Fiatalon szüzességi fogadalmat tett, de csak hosszú várakozás után, 1901: léphetett be a dijoni Kármelba. 1903: tett örök fogadalmat. Rövid élete állandó párbeszédben telt a lelkében élő Szentháromsággal. A belső élet, az összeszedettség és a csend apostola. Szellemi példaképe volt Sziénai Szt Katalin. Rendkívül fájdalmas betegség után halt meg. 1931: elindították b-gá avatását. II. János Pál pápa 1984. XI. 25: b-gá avatta. - Öm: Une mystique française, Elisabeth de la Trinité, carmélite, J'ai trouvé Dieu. 1-2. köt. Szerk. Conrad de Meester OCD.  Párizs, 1979-80. P.M.

Az Isten jegyese (Kármel misztikájából). Sztháromságról nev. Erzsébet nővér dijoni kárm. apáca életrajza. Szombathely, 1935. - Ancilli, E.: Ho creduto al Dio presente. Torino, 1971. - Conrad de Meester OCD: Lelkünk mennyországában. Ford. K. Eckhardt Ilona. Pécs, 2000. - Uő: Jelenléted az örömöm. Ford. K. Eckhardt Ilona. Pécs, 2000.

Erzsébet, Kun (1240 k.-1290/95 k.): királyné, V. István felesége. - IV. Béla újabb tatár betöréstől tartva a betelepült kunok megnyerése céljából 1254: fiát, Istvánt a kunok egyik vezérének leányával, ~tel házasította össze. 1270. V. 13. után m. kirnévá koronázták. ~ hatalomvágyó, nagyratörő nő volt, olyan szerepre tört, mint II. András (1205-35) idején Gertrúdnak v. IV. Béla utolsó éveiben Mária kirnénak volt. Mikor ez nem sikerült neki, nem átallott férje, V. István (1270-72) ellen Gutkeled nb. Joákim bánnal szövetkezni, és saját fia, László hg. elrablásához hozzájárulni. Férje halála után IV. László (1272-90) gyermekkora idején régenskirnőként próbált uralkodni, s a kun császár leányának neveztette magát, de ehhez nem voltak meg a képességei, s tekintélyét nem növelte, hogy számos szeretője volt, kik közül a feslett Kán nb. Miklós prép-ot az esztergomi knk-ok bezárása és kiéheztetése útján 1273. II: erőszakkal megválasztatta esztergomi érs-ké, kit azonban az ellenpárt hamarosan lemondatott. Nem véletlen, hogy anyjával szemben László kir. is bizalmatlan volt, sőt kis híján fegyveresen is megütközött híveivel. ~nek nagy része volt a közp. hatalom szétrombolásában. 1297: László kir. a Szepességet adományozta anyjának. 1280: Macsó és Bosznia hg. tisztségét kapta meg az öreg anyakirné, sőt rövid ideig Szlavónia hg-e is volt. Élete végén, 1290: a halálra készülve az Egyh-nak tett adományokkal igyekezett bűneit kiengesztelni.  B.A.

Szabó Károly: IV. Kun László. Bp., 1886. - Hóman-Szekfű I:606. - MÉL I:445.

Erzsébet, Piast (Lengyo., 1300 k.-Buda, 1380. dec. 29.): magyar királyné, Nagy Lajos király anyja, I. Lokietek Ulászló lengy. kir. leánya. - Székesfehérvárott 1320. VII. 6: házasságot kötött I. Károly Róbert kir-lyal és megkoronázták. Fiai közül Károly és László korán elhunyt, Endrét Nápolyban meggyilkolták, Lajos m. kir., István Horváto. és a M. Tengermellék hg-e és kormányzója lett. - 1330. IV. 17: →Zách Felicián merényletekor 4 ujját elvesztette. 1343: Nápolyba ment, hogy Endre trónját biztosítsa, Avignonba is küldött követséget a pápához ez ügyben. Haza akarta fiát hozni, de Johanna kirnő ígéreteinek hatására 1344. II: nélküle tért haza. - 1370: meghalt a fivére, Kázmér lengy. kir., s ~ Krakkóba ment, hogy előkészítse Lajos megkoronázását. XI. 17: lengy. kir-lyá koronázták Lajost, aki pár nap után ~re bízta Lengyo-ot. ~ az adók jelentős csökkentésével sem tudta megnyerni a nemeseket, ezért 1375: visszatért Mo-ra. Lajos Dalmácia és Horváto. vez-ét kínálta ~nek, aki visszakívánkozott Krakkóba. Visszatért, de a m. katonák és a lengy-ek között támadt összetűzés miatt 1377 végén végleg Budára költözött. Utolsó éveit jámbor jótékonyságban töltötte. - 1324 k. segítette a kassai dóm építését, 1329: Beregen a pálosoknak házat alapított. Legnagyobb alapítása 1334: az →óbudai klarisszák ktora. 1375. VII-VIII: Sziénai Szt Katalin írt ~nek levelet, aki 1379: →tiarát és értékes egyházi ruhákat küldött VI. Orbán p-nak. - Budán temették el. - Ereklytartó oltárkája 1340/50 k. készült, a fr. ötvösség kiemelkedő darabja. Az elöl-hátul  nyitható, 40 x 26,8 cm-es, aranyozott ezüst, áttetsző zománcos alakokkal díszített oltárka főalakja koronás, trónoló Mária, aki éppen szoptatni készül a széles trónuson mellette álló, hosszú tunikás kis Jézust. Mellettük 2 ereklyét tartó angyal áll. Az oltárka szárnyain belül Jézus gyermekségtört-ének jelenetei (Angyali üdvözlet, Mária látogatása Erzsébetnél, a Háromkirályok, Jézus bemutatása és menekülés Egyiptomba). Az oltárszárnyak háromszög alakú mezőiben kívül-belül, valamint a keskeny oldalon kívül zenélő angyalok, a fönnmaradó lemezeken a 12 apostol és 4 női szt látható. A fő jelenetet keretező pillér szobordísze Ker. Szt János és  Szt János evangélista, továbbá 2 vt. diákonus, Szt István és Szt Lőrinc. Az oltárkát 1938: Köln-Aachen vidékéről, újabban Párizsból származtatják. Vsz. ~ ajándékozta az óbudai klarisszáknak, akik a török elől menekülve magukkal vitték Pozsonyba (itt említik először 1656: jegyzékbe vett ingóságaik között), majd visszatelepülve magukkal hozták Óbudára. 1782: a rend föloszlatásakor elárverezték, a Batthyány családhoz, majd Frankfurton át Párizsba került, ahol 1900: a világkiállításon már mint a párizsi Rotschild-gyűjtemény darabja szerepelt. 1962: a New York-i Metropolitan Museum Cloisters gyűjteményében. **

Pallas VI:418. - Rados 1938:42. - Marosi 1987:230. - Sziénai Szt Katalin: Levelek. Bp., 1983:335.

Erzsébet, Kotromanics (1339.-Novigrad, 1387. jan.): Nagy Lajos kir. felesége, Kotromanics (Kotromanic) István és Erzsébet kujáviai lengyel hercegnő leánya. - 1353. VI.  20: kötött házasságot Lajossal. 3 gyermekük közül Katalin fiatalon meghalt, Hedvig Jagello Ulászló lengy. kir. felesége lett, Máriát apja halála után 1380: kir-lyá koronázták (1385. VIII: Luxemburgi →Zsigmond felesége lett). ~et Mária mellé rendelték, de valójában ő kormányzott Garai Miklós tanácsai szerint. A délvidéki főurak Kis Károlyt behívták az országba és őt ismerték el kir-uknak. A 1385. XII. 31: megkoronázott Károly ellen 1386. II. 7: ~ parancsára merényletet követtek el, II. 24: Visegrádon meghalt. Ezután ~ Mária kirnővel a délvidéki elégedetlenkedők megfékezésére Szlavóniába és Horváto-ba indult. A felkelők Gara környékén lányával együtt elfogták, Gormnec, majd Kruppa várában őrizték, s Novigradban megfojtották. Zárában temették el. K.S.

Pallas V:419.

Erzsébet, Sisi (München, Bajoro., 1837. dec. 24.-Genf, 1898. szept. 10.): magyar királyné, I. Ferenc József kir. felesége, II. Miksa bajor herceg és Mária Ludovika bajor királylány leánya. - 7 testvére volt. Ferenc József 1854: vette feleségül, s koronáztatta cs-névá. Gyermekei: Zsófia (†1857), Gizella, Rudolf, Mária Valéria. - 1866/67: föllépett a m-ok érdekébe. Rudolf öngyilkossága, 1889 u. visszavonult, Genfben egy ol. anarchista gyilkolta meg. - ~ a  Bakáts-téri plébtp. (ma: →Ferencvárosi Assisi Szent Ferenc plébánia) védnöke volt, 1879. V. 4: meglátogatta. **  

Sztáray I. grnő: ~ kirnő kíséretében. Bp., 1909. - Hamann 1990:85.

Erzsébet, 1950-ig Püspökszenterzsébet, Baranya m.: plébánia a pécsi egyhm. komlói esp. ker-ében. - 1774: alapították. Tp-át 1787: Árpádházi Szt Erzsébet tit. sztelték. Org-ját (1/8 m/r, op. 1073.) 1930: az →Angster gyár építette. Harangjait 1864: 36,5 cm átm. Ruepprecht János, 1925: 72,4 és 59,9 cm átm. Rudle Ignác Pécsett öntötte. Kegyura 1880: a pécsi pp. Anyakönyvei 1836-tól. Anyanyelve 1880: m., ném., horvát; 1910: m., ném.; 1940: m., ném. - Filiái 1984: Kékesd, Szellő. - Plébánosai: 1774: Englics Ádám, 1775: Rajnár István, 1791: Philippovics János, 1793: Nagy Antal, 1803: Hosszu Miklós, 1805: Temesvári (Mikolics) Ádám, 1817: Kolosvári János, 1825: Ordódy József Benedek, 1846: Császár Albert, 1873: Borbély György, 1883: Kontz Ferenc, 1907: Palócz János, 1910: Proksch Ferenc, 1923: Márovics Ferenc, 1944: Kaufmann Ferenc adm., Müller Jakab adm., 1945: Feicht Gáspár, 1949: Reil Antal, 1964: Halmai György adm., Petri György adm., Hérincs Pál, 1967: Légár Pál, 1969: Meggyes Jakab, 1971: Csató Gyula. 1984: oldallagosan Máriakéménd, 1988: Pécsvárad (1996: Kövesdi János) látja el. - Lakói 1840: 621 r.k., 1 izr., össz. 622; 1910: 694 r.k., össz. 694; 1940: 635 r.k., 5 ev., 3 ref., össz. 643; 1983: 310 r.k., össz. 372; 1990: össz. 346. - 1948: 1 tanerős r.k. ált. isk-jában 67 tanuló. Kövesdi János

Schem. Qu. 1914:82; 1981:203. - Patay 1982.

---

Erzsébet, B., OPraem (†1170. márc. 31.): apáca. – I. András magyar kir. Adelheid nevű leányának unokája, I. Ulaszló cseh kir. és Amabilis kirné leánya. **

Puskely 1994:134.

Erzsébet, Árpádházi, B. (1236/7–1271. okt. 24.): hercegné. – IV. Béla és Laszkarisz Mária 4. gyermeke. 1244: eljegyezték I. Wittelsbach Henrik bajor hg-gel. Felesége lett, 10 gyermekük született, köztük →Ottó, 1305. XII. 6–1307. V: m. kir. **

Puskely 1994:192.