Európa: 1. a görög mitológiában istennő. - Phoinix és Perimédé v. Anégor és Thelaphassza leánya, akit Zeusz a szidoni partokról bika alakjában vitt át a tengeren Kréta szigetére. Itt szülte Zeusztól Minószt és Radamantist, majd Zeusz feleségül adta Aszteriosz krétai kir-hoz, aki fiait örökbe fogadta és o-át rájuk hagyta. Halála után Hellotia néven istennőként tisztelték. - 2. az öt →földrész egyike, az ó-világ legnyugatibb része. Neve görög közvetítéssel a semita ereb-acu szópárból való. Az acu  'nap fölkelte, kelet' (innen Ázsia neve), az ereb 'napnyugta, nyugat' (innen ~ neve). Az Ázsiával érintkező ~t Ázsia messze kinyuló félszigetének is tekintették: innen az Eurázsia név. - Határai K-en: Ural-hg és  -folyó, Káspi-tenger; Ázsia és ~ közt választó vonalnak a Kaukázust, ill. a Manics-mélyedést tekintik. Ter-e kiszámításánál azt a vonalat szokták figyelembe venni, melyet az or. kormány Oro. K-i határául kijelölt. E határai között ~ ter-e (beleszámítva Izland szigetét és az É-i Jeges-tenger ~ közelébe eső szigeteit) kb. 10.000.000 km² , Földünk összes szárazföldjének 7.36%-a. Végső pontjai Ny-on a Roca-fok, K-en a Tobol jobb partja, É-on az É-i fok és D-en a Tarifa-fok. Legnagyobb kiterjedése É-D-i irányban 3860 km, ÉK-DNy-i irányban 5560 km. - ~ a 19. sz. végén a legnépesebb  földrész, ter-én kb. 360.000.000 ember élt, népsűrűsége  37/km². Népeit etnológiai szempontból 11 csoportba szokták osztani: latin népek (ol., fr. sp., katalán, port., rum., cincárok, reto-románok), germánok (ném., skandivánok [svéd, norvég, dán, izlandi, jütlandi], angolok), szlávok (nagy-, kis-, fehéroroszok, szerbek, horvátok, szlovének, litvánok, bolgárok, lengyelek, csehek, morvák, tótok [szlovákok] szorbok), kelták (skótok, írek, bretonok, walesiek), görögök, finn-ugorok (finnek, észtek, lívek, lappok, m-ok), török-tatárok, baszkok, albánok, lettek, szamojédek. Bevándorolt s nem egy tömegben lakó népelemek: arabok, balkáni cserkeszek, cigányok, örmények, perzsák, zsidók.   - Államai a 19. sz. végén: 4 császárság: Német Birod. (4 királyság, 6 nagyhercegség, 5 hercegség, 7 fejedség, 3 szabad város és 1 birod. tart.), Ausztria, Orosz- és Törökország; 12 királyság: Nagy-Britannia, Magyarország, Hollandia, Belgium, Svéd-Norvégo., Dánia, Spanyolo., Portugália, Olaszo., Görögo., Románia és Szerbia; 1 nagyhercegség: Luxemburg; 4 fejedelemség: Liechtenstein, Monaco, Bolgáro., Montenegro; 4 köztársaság: Franciao., Svájc, Andorra, San Marino. Nagyhatalomnak tekintették: az Osztrák-Magyar monarchiát, a ném. birodalmat, Orosz-, Francia-, Olaszo-ot és Nagy-Britanniát.

	Európa 1995-ben
ország	államforma	ter/km²	lakosság
Albánia*	közt.	28.748	3.363.000
Andorra	fejedség	468	58.000
Ausztria*	közt.	83.859	7.796.000
Belgium	kirság	30.528	10.068.000
Bosznia-Hercegovina *	közt.	51.129	4.441.000
Bulgária	közt.	110.994	9.004.000
Cseho.*	közt.	78.864	10.326.000
Dánia	kirság	43.094	5.181.000
Észto.*	közt.	45.227	1.526.000
Fehéroro. *	közt.	207.600	10.300.000
Finno.*	közt.	338.139	5.055.000
Franciao.	közt.	543.965	57.372.000
Görögo.	közt.	131.957	10.300.000
Hollandia.	kirság	33.939	15.298.000
Horváto.*	közt.	56.538	4.784.000
Íro.*	közt.	70.283	3.547.000
Izland	közt.	103.000	262.000
Jugoszlávia*	szöv. közt.	102.173	10.482.000
Lengyo.*	közt.	312.685	38.418.000
Letto.*	közt.	64.589	2.681.000
Liechtenstein*	hgség	160	30.000
Litvánia*	közt.	65.300	3.724.000
Luxemburg	nagyhgség	2.586	395.000
Macedónia*	közt.	25.713	2.034.000
Magyaro.*	közt.	93.036	10.310.000
Monaco	hgség	2	30.000
Moldova*	közt.	33.700	4.365.000
Nagy-Britannia	kirság	241.752	57.998.000
Németo.	szöv. közt.	357.733	80.275.000
Norvégia*	kirság	323.877	4.299.000
Olaszo.	közt.	301.302	57.517.000
Oroszo.	közt.	**17.075.400	148.485.000
Port.	közt.	92.389	10.467.000
Ro.	közt.	237.500	23.200.000
San Marino	közt.	60	24.000
Spo.	kirság	504.782	39.332.000
Svájc	szöv. közt.	41.293	6.908.000
Svédo.	kirság	449.964	8.749.000
Szlovákia*	közt.	49.035	5.314.000
Szlovénia*	közt.	20.253	1.989.000
Töröko.	közt.	**789.452	57.326.000
Ukrajna*	közt.	603.700	52.057.000
Vatikán	teokratikusmonarchia	1	830
		10.508.000	783.000.000

* = a 20. században független, önállóvá vált állam

** = ázsiai ter-ével együtt

Története magában foglalja a gör-róm. ókort (→Görögország, →római birodalom) a Ny-i és a bizánci középkort (→bizánci birodalom), valamint a fr., ang., Habsburg és 1700-tól or. nagyhatalmak által meghatározott újkort a →világháborúkig. A →humanizmus korában kialakult történelemszemlélet - mely a gör. áll-októl a jelenkorig egyetlen, okságilag összefüggő folyamatnak  látja a fehér ember civilizációját - a kerségnek alárendelt szerepet tulajdonít, Ny tört-ében mintegy közjátéknak tekinti. E történelem-kép helyesbítésre szorul. Abból kell kiindulni, hogy ~ „másodlagos kultúra”, benne előző, lényegesen átalakult és csak a kerség által érthető kultúrák élnek tovább. A 18. sz: indult racionalista irányzat nem a gör. →racionalizmusból következik, hanem egy szekularizált ker. világképből, amihez csak hozzájárult az ~ra sajátosan jellemző visszanyúlás a kerség előtti ókorhoz. A 16. és 18. sz. határvonal ~ tört-ében, mégis hamis az szemlélet, mely Ny-ot és ~t úgy különbözteti meg, hogy Nyugat a kk-i kereszténység, ~ pedig az azt humanista értelemben fölülmúló korszak. Ha viszont a kerséget ~ döntő tört-formáló erejének tekintjük, mely a Róma által átadott antik és germán + szláv kultúrhagyományokat átalakította, a köv. kérdések merülnek fől: vajon ~ Nagy Konstantinnal (ur. 306-337) v. Nagy Károllyal (ur. 800-814) kezdődik-e, s mikor és hol alakul ki a bizánci kelet, ~ K-i határa? Bármilyen erősen kötődött is a kk. a ker. későantik világhoz, a pápaság és a frank birod. találkozása Kis Pipin idején (ur. 741-51), minek következtében a pol. súlypont É-ra helyeződött át, nem  csupán az erőtér geográfiai átrendezése, hanem az egyh. új kapcsolata is a világgal, mivel a róm. egyh. az ~vá érlelődő germán-római és szláv felségter-ek egységesítő elve lett (bár lassanként mutatkozni kezdett egy a késő ókor számára ismeretlen elhatárolódás is). Lényeges különbség Bizánc és Ny között, hogy ez az egység Bizáncban az erős →cezaropapizmus  mellett sem alakulhatott ki. Míg Bizánc a maga kapcsolatát az antik világgal úgy tekintette, mint folyamatos hagyományt, Ny-on a megújulást és újjászületést állandó feladatnak tekintették. A szellemi-pol. dualizmus (az Egyh, a rendek és a személyek szabadsága) valamint hagyomány állandóan új folytatása az a konkrét tört. föltételrendszert, melyben egyedül tudott kialakulni a  Ny-nak nevezett szellem tér, ami egyben ~ szellemi egységét hozta létre. Azok a spirituális lehetőségek, melyeket tört-fil-ilag és tört-teol-ilag a "Nyugat" fogalmával írhatók körül, sem a bizánci hagyományban, sem a bizánci teol-ban nem váltak tört-formáló erővé. - ~ tört-ének korszakai: a) Nagy Károly (ur. 800-814) birod-ában már együtt voltak ~ előfeltételei: pol. és szellemi függetlenség Bizánctól, az Isten kegyelméből uralkodó cs. és a birod-i tudattal önérzetes nemesség; a késő antik városi kultúra  agrár-kultúrára cserélődése. Jelentős volt a római úthálózat is. Anglia pol. még nem, de szellemileg már vezető szerepet játszott ~ban, ami az ~ra mindig jellemző regionális sokféleség első jelentkezése volt. Ezt követte a karoling birod. kettéosztása, ami ugyanakkor nem tudta feledtetni az egységes ~ emlékét. A birod. kettéosztása után a K-i részen bevonták a kerségbe Cseh-, Lengy- és Mo-ot. A regionális sokféleség életerejét mutatta., hogy Lengyo. Gnieznóban és Mo. Esztergomban saját érsekséget kapott, s hasonló folyamat játszódott le Skandinávia missziójában is. A róm. lit. bevezetésével Hispánia a 11. sz: vált ~ tört-ének részesévé, valójában azonban mindmáig saját útját járja. - b) A 11. sz: a →cluny reform és az →invesztitúra harc először a →német-római birodalom tört-ében jelentett határvonalat. Ezt követően egész Ny számára lehetetlenné vált, hogy a „szent papságot” a pol. és a lelki hatalom keverésére használja. A tudatos különbségtétel a pol. és a lelki valóságok között elősegítette a dialektika kialakulását a →skolasztikában, ennek gyümölcse lett az →egyetem intézménye. A vallásosság a személyes jámborság irányában fejlődött, fölvirágzott a misztika, s ebben a szellemben újra  értelmezték az ÓSz-et is. A →keresztes háborúk eszmevilágában az evang-ot azonosították az ~ban ált. lovagi életformával, ami együtt járt a ffi és a nő  kapcsolatának személyesebbé válásával is. Az egyh. szabadsága, ami a korszakot megnyitó jelszó volt, újra veszélybe került, amikor a pápaság önálló pol-t kezdett folytatni. Elkerülhetetlenül elvilágiasodott, ami ellen a 13. sz: nemcsak a →kolduló rendek, hanem eretnek mozgalmak is tiltakoztak. Fro. a tud. vez. szerephez a pol. vezetést is próbálta megszerezni, azaz  uralkodni kívánt a pápaság fölött (→avignoni fogság), ami a →nyugati egyházszakadáshoz vezetett. A →bázeli zsinat kísérlete, hogy ~ számára új, egységesítő elvet találjon a conciliarizmusban, az egy-eken már kiérlelődött nemzeti tudat megerősödéséhez és az állam egyházi irányításához vezetett, melynek mint sajátos ~i fejlődésnek a városok (Itália kivételével) alávetették magukat. - c) A 15-18.. sz. ~ tört-ének meghatározói a →reformáció, a modern állam (szuverenitás, egyházfölöttiség, bürokrácia, állandó hadsereg, közp. adózás, keresk.), a nagyhatalmak, gyarmatbirodalmak, a reneszánsz és humanista ember- és világkép. A vallási, pol., szellemi sokféleség ellenére ~ őrizte egységét az uralkodó családok rokoni kapcsolataiban, a feudális rendben, az egységes kerség lassan halványuló tudatában, a gondolkodás és a művészet stílusában. A →Habsburgok kísérlete, hogy a kk. univerzalizmusát egyesítsék a modern áll-mal, a prot. ném. fejed-ek, Fro., Holl. és Anglia ellenállása miatt hiúsult meg. Ugyanakkor a Habsburgok egész ~ képviseletében szálltak szembe a törökkel. Fro. 17. sz-i egyeduralma megtört, s a gyarmatokon Anglia vette át a vez-t (→hétéves háború); XIV. Lajos (ur. 1643-1715) o-a azonban egész ~ számára példaként szolgált. 1701-14: a →spanyol örökösödési háborúban Anglia vetette föl az „európai egyensúly” eszméjét, mint egyetemes pol. alapelvet, mely a 20. sz-i vh-kig érvényesült (Nagy Péter cár óta Oro-ot is beleértve ~ba). - d) Az ~i egyensúly kölcsönös megegyezéseket föltételező pol. elv volt mindaddig, amíg a megegyezés a hagyományos értékek alapján jöhetett létre. Az →abszolutizmus ~ nemességét megfosztotta egységesítő funkciójától, a →felvilágosodás pedig megszakította a tört. adottságok és az előretörő értelem szerves kapcsolatát, ami a 18. sz-ig meghatározta ~ dinamikus hagyományát. - A felvilágosodásról tudni kell, hogy csak a Ny-i fény-metafizikában létezhet, tört. előzménye a skolasztika, a humanizmus és a barokk fölvilágosodása. A 18. sz. végén azonban a tört. és az értelem kétpólusú valóságát a „tökéletes jövő” elképzelésében oldották föl. Mivel e jövőnek „az emberiség” volt a neve, a fölvilágosodás ~ helyett egy globális össztörténelem távlatában kezdett fogalmazni, és ezt az állandóan fejlődő technikába vetett hittel tette. A közvetlen következmény azonban az ~i történelemtudat elveszítése volt, ami példaszerűen mutatkozott meg a fr. forr. időszámításában. A →historizmus, ami tárgyiasította a tört-et, fölgyorsította a  folyamatot. A →francia forradalom eszméi (melyek a szabadság, egyenlőség, testvériség az eljövendő istenország struktúrájának szekularizált elővételezéséből fakadtak) valójában csak a →nacionalizmust hagyták maguk után. Az egyetlen elfogadott társadalmi berendezkedés a népszuverenitásra és a demokrácia belőle levezetett formáira alapszik. Mindez  polgárháborúhoz vezetett, melyben a gyarmatbirodalmak fölbomlásával ~ világpol. jelentősége megszűnt, s az ~ból eredt két nagyhatalom lett az örököse: az USA és Oro. - e) A fr. forr. utáni restauráció próbálta helyreállítani a régi rendet, mivel a forr. az újat nem hozta meg. A 19. sz-i forradalmár liberalizmus e restaurációban csak visszahúzó erőt láttatott. Az ipari társad. kialakulását, ami a polg. forr-aknak nem volt célja, nem lehetett megakadályozni. A 20. sz. közepén a vh-k katasztrófái után tudtak kitörni a →konzervatív erők ~ban abból a gettóból, ahová részben visszaszorították őket, részben visszavonultak. Ezen értékmegőrző erők hatékonyságától, s attól, hogyan tudják földolgozni a 19. sz: történteket, függ, hogy ~ be tudja-e tölteni tört. feladatát. - f) A II. vh. u. kezdődött mozgalom az egységes ~ért →Európai Únióhoz  csatlakozni szándékozó társult országok révén 1996: már részben elérte célját. →barlangfestészet, →csontlerakatok, →dolmen, →Európai Közösség, →frankok, →gallok, →germánok,

→görög kultúra, →görög vallás, →hellének, →hellénizmus, →Közép-Európa, →megalit kultúra, →rómaiak **

Pallas VI:551. - LThK III:1187. - Világatlasz. Bp., 1995/96.