Euthümiosz (1317-Bacskovo, Bulgária, 1402): Tirnovo utolsó pátriárkája (1375-93). - A bizánci mintájú bolgár irod. isk. megalapítója, melynek hatása a Balkánra és Oro-ra is kiterjedt. - 1365-ig szerz. Tirnovo mellett, a Kilifarevo pusztaságban, ezután Konstantinápolyban, majd az →Athoszon és Lemnoszon élt. 1370: Tirnovo mellett ktort alapított. 1376: bolgár pátr. Átdolgoztatta a lit. kv-eket a konstantinápolyi Sophia-tp. lit-jának megfelelően. Gör. munkákat ford. (pl. Synodikon) szlávra. Szt életrajzokat és dicsőítő beszédeket írt. Mikor a törökök Tirnovo elfoglalásával Bulgária áll. és egyh. önállóságát megszüntették, ~t Bacskovóba száműzték. **

LThK III:1209.

Euthümiosz, Nagy, Szt (Meliténe, Örményo., 377.–Euthümiosz kolostor, 473. jan. 20.): áldozópap, apát. – 3 é. korától a meliténei pp. nevelte. Szerzetes lett. Pappá szentelése után a szerzetesek felügyelője. 406: Jeruzsálembe zarándokolt, fölkereste a környék remetéit, majd Fárán, az egyik barlang cellájában telepedett meg. Szoros kapcsolatba került Szt Theotiktosszal (†466), vele együtt költözött be egy nagyon nehezen megközelíthető barlangba. A pásztorok azonban fölfedezték őket, ezért ktort kellett alapítaniuk. ~ elhagyta a ktort, vez-ét Theotiktoszra hagyta, s a magányban lett sokak lelkivezetője. Egy béna szaracént csodálatosan meggyógyított, amivel a szaracénok tömeges megtérését indította el. Elmenekült a Holt-tenger melletti Ruban pusztába, de itt is hamarosan ktort kellett alapítania. Ezután visszatért Theotiktosz ktora közelébe, s észrevétlenül egy barlangba költözött. Újra fölfedezték, s ekkor a Jerikó-Jeruzsálemi úttól D-re, a pusztában remete telepet (lavrát) alapított. Mellette 2 pap és 2 diákonus szolgált. Isk-jából diákonusok, papok és pp-ök kerültek ki. Halála előtt remete telepet ktorrá alakította át. Ü: jan. 20. **

SzÉ 2009. I:140.