🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > egyediség
következő 🡲

egyediség, individualitás: a létezőknek az a lételeme, mely által minden mástól legalább számbelileg különböznek. - Az ~ minden létezőben megvan, s csak a gondolkodás tesz különbséget egy létező lényege, természete és ~e között, valójában minden létező realitása egyedi. A megkülönböztetés alapja az, hogy a teremtett dolgok lényege elgondolható létezés nélkül is, s így annak szükségszerű következménye, az ~ is elvonható. - 1. A fogalom az általános és az egyes viszonyának tisztázása kapcsán merült föl. Plátón szerint az egyedi csupán többé-kevésbé tökéletes részesedés az ált-ból (az eszméből), itt tehát az ~nek nincs pozitív tartalma. Lényegében hasonló utat járt a →német idealizmus, azt tartván, hogy az egyes ember csak az abszolút szellem mozzanata (Hegel), s a →materializmus, amikor az emberképben a közösségi összetevőt állította előtérbe. Ezekkel ellentétben a →nominalizmus közép- és újkori formái (→individualizmus) az egyetemes-közös-ált. helyett az →egyedet abszolutizálják. - 2. A lélek ~e folytán minden embernek teljesen egyéni (lelki-testi) sajátságai vannak. Az →averroizmus nem fogadta el az egyedi lélek létét, hanem valamiféle közös lelket föltételezett. Arisztotelész szerint az ~ önellentmondás, mert a lélek mint forma-elv mindenkiben uazokat a lelki sajátságokat hozza létre, az →egyedítés elve az anyag, a test, ez azonban csak számszerű különbségeket hozhat létre. A ker. bölcselet fontos igazságnak tekinti a lélek ~ét. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az egyes emberek lelke számszerűen (mint az általános emberi természet egy-egy részese egymástól), hanem minőségileg is különbözik a többiekétől, épp ezért nemcsak testi, de lelki-szellemi tulajdonságainkban is különbözünk másoktól, önálló arcélű személyek vagyunk. Bár Aquinói Szt Tamás fönntartja, hogy az ~ elve a test, a lelki sajátságok különbségét arra vezeti vissza, hogy lelki képességeink szabad tettekben aktualizálódnak, márpedig ki-ki más-más életutat jár, így testi-lelki adottságaival másképp gazdálkodik, tapasztalatai, szokásai, erényei, "praxisa" révén más-más ~et épít föl. - A tapasztalati lélektan kutatásai ezt a fil. megsejtést messzemenően igazolták. A karakterológia azzal számol, hogy mindenki sajátos testi, lelki jellemzőkkel rendelkezik, annak ellenére, hogy bizonyos típusok, személyiség-rendszerek állíthatók föl. A személyiség-diagnosztikában bizonyos határokkal kell számolni, az egyes ember ~e végül is kimeríthetetlen és megközelíthetetlen, hiszen a Szentírás szerint minden ember "Isten képmása". Cs.I.

LThK V:658.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.