egyensúly (lat. aequilibritas, az aequum, 'egyenlő' és a libra 'mérleg' szavakból): szoros értelemben 2 azonos súly a mérleg serpenyőiben; tág értelemben, 2 v. több egymással szembenálló, de egymást kiegyenlítő erő együtthatásából előálló nyugalmi állapot. - A lelki életben a kiegyensúlyozottság az életet alkotó ellentétpárok ~a (→vágy és →beteljedés, →félelem és →remény, →öröm és →bánat, fáradság és siker, önbecsülés és →alázat, tervezés és →Istenre hagyatkozás, →önismeret és istenismeret stb.). Az →erények és jótettek támogatják, a →víciumok és a bűnök megszüntetik a természete szerint labilis ~t (→erősség). - A 20. sz. 2. felének köznyelvében az ~ politikai értelmű: emberi közösségek, törzsek, áll-ok, szöv-ek, egymás közti v. belső összetevőik közti kiegyensúlyozott helyzete. A (viszonylagos) →nyugalom itt a pol. v. szoc. változatlanság, amelyhez sok esetben dinamikus átalakulások (akár →erőszak alkalmazása, →forradalom, →háború) vezetnek. Pol. ~ alatt többnyire a külpolitikai ~t értik, mely rendszerint szerződések eredménye. Az első ilyen Kr. e. 1308: az egyiptomiak és a hettiták szöv-e. Az ókori róm. cs-ság, az oszmán birod. v. a cári Oroszország nem volt más, mint népek egész sorának erőszakkal létrehozott és összetartott ~a. Egészen más tartalmú az európai ~ gondolata a 15. sz-tól: azt kívánta kizárni, hogy bármely orsz. egyeduralomra törjön. - Az egységes Európa gondolata egyre nagyobb hangsúllyal napjainkban merül fel újra. A II. vh. után megjelent a világ~ problémája, az állandóvá vált feszültség a kapitalista és a szoc. tábor vez. orsz-ai, az USA és SZU között. Sokáig mindkét oldalról a fegyverkezési versenyben látták az ~ biztosítékát, amíg ki nem derült, hogy ez egyre nagyobb nyomor felé kergeti az emberiséget. Napjainkban világossá vált, hogy az igazi világ~hoz csak a nemzetek sokoldalú kapcsolatai vezethetnek el, amelyek áthidalják az eszmei, faji, vallási és egyéb ellentéteket. Cs.I.-L.V.-**