egyházmegye, püspökség (gör-lat. dioecesis): 1. A 4. sz: a püspöki városok körzete (paroikia) - 2. A Keletrómai Birodalomban a 4-5. sz: több érsekséget magában foglaló egyháztartomány, élén a pátriárka v. exarcha. - 3. Megyéspüspök joghatósági területe. - 4. A mo-i prot. egyházakban esperesség (az ~ megfelelője az →egyházkerület). - 5. A hatályos egyházjogban: a szó szoros és tökéletes értelmében →részegyház, "Isten népének egy része, mely a püspökre van bízva, hogy a papság közreműködésével lelkileg gondozza, hogy így pásztorához tartozva és általa az evangélium és az Eucharisztia révén a Szentlélekben összegyűjtve részegyházat alkosson, melyben valóban jelen van és működik Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli egyháza" (369.k.; CD 11). - Alapítása. Teol-ilag a róm. szék primátusából következik, hogy egy olyan jellegű és fontosságú cselekmény, mint az ~k alapítása, végső soron az Egyh. legfőbb vezetőjének, a pápának a hatáskörébe tartozik. Ám ez a legfőbb vezető, ha szükségesnek v. alkalmasnak ítéli, megbízott útján is gyakorolhatja ezt a feladatát. Ez a megbízás történhet hallgatólagosan is. Ebben az esetben meglétére egy adott helyen és tört. korban a körülményekből kell következtetni. A kerség első évszázadaiban a regionális zsin-ok, pátr-k, metrop-k, sőt néha maguk a túlságosan kiterjedt ~jüket felosztó mpp-ök döntöttek új ~ alapításáról. Ny-on évszázadokon át a metrop-k alapították az új ~ket a tartomány mpp-einek beleegyezésével, Itáliában azonban a pápai tekintély az ~k alapításában már korán közvetlen szerepet kapott. Gallia, Hispania, Africa területén a késő ókorban és a korai kk-ban az említett helyi egyh. hatóságok voltak az új ~k alapítói. Időnként sor került ezeken a területeken közvetlen p. közbelépésre is, főként olyankor, ha az alapítás körül jogvita keletkezett, mint pl. Africában, ahol 446: Nagy Szt Leó p. tekintélyi szóval lépett föl egy ~-alapítással kapcsolatos ügyben, v. Galliában, ahol ugyanez a p. döntött egyhtart-ok határai kérdésében. Az 5. sz. elején I. Ince p. dekretális leveleiben kifejezést nyert az a meggyőződés, hogy egész Ny-on az egyh-akat Péter és utódai létesítették. A missziós területeken, ahol új népek tértek a keresztény hitre, még nem lévén hierarchikus szervezet, a p. közvetlenebb formában vette ki a részét az ~k alapításából. Így pl. Angliában, Skóciában v. akár Szt Bonifác németországi küldetése alkalmával a p-tól kapott felhatalmazás, megbízás alapján alakították ki a ppségeket. A világi hatalom befolyása az ~k alapítására elsősorban a K-róm. Birod-ban volt jellemző. Ny-on a vizigót és a frank uralkodók érvényesítették különböző mértékben akaratukat az ~k, egyhtart-ok területének módosítása, kijelölése terén, bár egyes közbelépéseik egyh. szempontból nem mindig minősültek törvényesnek. Az Ibériai-fszg. mohamedán megszállása után a reconquistát vezető ker. kir-ok a visszafoglalt területeken új ppségeket és monostorokat alapítottak, a mpp-öket alattvalóiknak tekintették, s részt vettek megválasztásukban v. megerősítésükben, ill. mindkettőben. A ppségek alapítását általában kizárólagos pápai jogként meghatározó, ezt közvetlenül a pápának fenntartó egyhjogi szövegek csak a Szt István halálát követő évtizedekben fokozatosan kibontakozó gregoriánus reformmozgalom sodrában nyertek megfogalmazást. Damiani Szt Péter kijelentése, mely szerint "csak a római szék alapíthat püspökségeket", 1059/60-ból való. - 6. Egykori ~k Mo-on: →almisi, →Arbe, →Árgyas, →Bács, →belgrád-szendrői, →besztercebányai, →biduai, →bihari, →boszniai, →csanádi, →Dulcinó, →Dulm, →eperjesi (g.k.), →erdélyi, →esztergomi, →fogarasi (g.k.), →gyulafehérvár-fogarasi (g.k.), →kalocsai, →kassai, →korbáviai, →kőrösi (g.k.), →kurzolai, →lugosi (g.k.), makáriai, →márcsai (g.k.), →modrusi, →moldvabányai, →munkácsi (g.k.), →nagyváradi, →nagyváradi (g.k.), →nándorfehérvári, →nonai, →nyitrai, →raguzai, →rozsnyói, →sfáciai, →stagnói, →szabadkai, →szamosújvári (g.k.), →szardikai, →szatmári, →szebenikói, →szerémi, →szkardonai, →szvidnici (g.k.), →tinnini, →traui, →vegliai, →vovadrei, →zágrábi, →zárai. - 7. ~k Mo-on 1994: →egri, →esztergom-budapesti, →győri, →hajdúdorogi (g.k.), →kalocsa-kecskeméti, →kaposvári, →pécsi, →szeged-csanádi, →székesfehérvári, →szombathelyi, →váci, →veszprémi.  - 8. Az ~k fölosztása. Az ~ket különböző részekre, vagyis →plébániákra kell felosztani (374.k. 1.§). Az ~ esetleges egyéb részei, igazgatási egységei, melyek egymással szomszédos pléb-kból állnak, nem kötelezők. A lpászt. gondozás elősegítésére a mpp. mégis kialakíthat ilyeneket. Közülük a CIC csupán az →esperesi kerületet (vicariatus foraneus; régebbi magyar ~i használatban: districtus) említi név szerint (374.k. 2.§). A hazai ~kben több esp. ker-ből álló főesperességek (archidiaconatus) is vannak. →apostoli kormányzóság, →apostoli prefektúra, →apostoli vikariátus, →területi apátság, →területi prelatúra E.P.

Erdő 1991:240.