egyháztartomány (lat. provincia ecclesiastica), érsekség: szomszédos →részegyházak területileg körülhatárolt egysége a közös lelkipásztori tevékenység és a püspökök közti kapcsolat elősegítésére (431.k. 1.§). - Magánál a jognál fogva →jogi személy (432.k. 2.§). A róm. birod. tartományainak modelljét követve a →niceai zsinat 4-6. kán-jai szerint bontakozott ki előbb K-en, majd Ny-on. A mai egyhjog nem tartja kivánatosnak az →exempt részegyh-akat (2.§). Az ~ fölött a felsőbb egyh. hatóságokon kívül az érsek (→metropolita) és a →tartományi zsinat rendelkezik egyházkormányzati hatalommal (vö. 432.k. 1.§, 439.k. 2.§, 440, 442, 952.k. stb.). ~t (az érdekelt pp-ök meghallgatásával) csakis a Sztszék létesíthet, egyedül ő illetékes a megváltoztatásra és megszüntetésre is (431.k. 3.§). E.P.

Erdő 1991:260.