ekphónészisz (gör. 'fölkiáltás'): a bizánci szertartásban a pap szertartást kezdő, a csendesen mondott könyörgéseket és az →ekténiákat záró rövid énekelt imája. Az ~ elnevezés vsz. onnan ered, hogy a diákonus által olvasott könyörgések zárómondatát a pap eredetileg fennhangon énekelte. P.I.
Mikita 1891:72, 93.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.