elmélyülés: az emberiség ősélményei közé tartozó, minden népnél és kultúrában megtalálható folyamat és állapot, melyben az ember az értelem lehetőségeit fölülmúló, közvetlen módon tapasztalja meg a lélek sajátos világát. - 1. A keresztény lelkiség szerint az ~ben az imádkozó a szeretet összeszedettségében a szentháromságos Istennel egyesül természetfölötti módon. Minél rendezettebben és tisztábban járta végig az →elmélkedés és →szemlélődés útjait, minél inkább megszabadult saját elképzeléseitől és véleményeitől, minél tisztább vágyakozással merül el a számára megismerhetetlen Abszolútum szeretetében, annál inkább megkapja ajándékba Isten ismeretét. Keresztes Szt János és Avilai Szt Teréz más misztikusokkal együtt Isten és a lélek eljegyzésének mondja ezt az egyesülést. Szentírási alapja Jézus ígérete: "hozzá megyünk és benne fogunk lakni" (Jn 14,23), "és kinyilatkoztatom magam neki" (Jn 14,21). - 2. A keleti vallások (→buddhizmus, →hinduizmus, →taoizmus), valamint a zen-buddhizmus (→Japán) és a →jóga elmélkedési gyakorlatai megfelelő technikával törekszenek arra, hogy az embert önmagának egyre mélyebb rétegeibe vezessék. A végső cél itt a személyiség elveszítése, és egy nagyobb Egységgel való egyesülés (mivel Istent személytelennek képzelik, s így az ember személyként nem léphet vele kapcsolatba). **

Schütz 1993:74.