🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > elöljáróság
következő 🡲

elöljáróság: 1) 1848-ig: községek helyi hatósága földesúri kinevezés vagy a falu népének →választása alapján. Hatáskörét a →szokásjog, a földesúri rendtartás v. a falutörvény állapította meg a faluközösség gazd., igazgatási és igazságszolgáltatási ügyeiben. - Tagjai a bíró, az →esküdtek (2-4), a 18. sz-tól néhol a →jegyző és az adószedő. - A bírói tisztet a 17. sz-tól a →gazdák sorban egymás után viselték. Az ~ tb. alkalmazottai a cigányok ügyeiben a cigánybíró, a szántóföldében a mezőbíró, a hegyilegelőkében a havasbíró, a koldusokéban a koldusbíró. Az ármás (a lat. arma, 'fegyver' szóból) és a bakter (a ném. Wächter, 'éjjeliőr' szóból) a falu éjjeli biztonságát, a csősz és a mezőőr az erdőt és a határt őrizte. - 2) 1848-1949: a rendezett tanácsú városokban és a községekben →önkormányzat, a felsőbb hatóságok és a képviselőtestület rendelkezéseit végrehajtó szerv. Hatáskörét az örökölt gyakorlat, a szokásjog és a népképviselet elvén alapuló helyi rendtartás, 1886-tól törv-ek, min. rendeletek és helyi szabályok határozták meg. Intézkedéseit testületileg hozta, a következményekért tagjai személyükben és anyagilag is felelősek voltak. Az ~ tagjainak számát törv. szabályozta, munkája fölött a felügyeletet községekben a főszolgabíró, városokban az →alispán látta el. - 3) →magisztrátus **

MNL I:675.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.