emlékezés, megemlékezés (gör. anamnészisz, lat. commemoratio): tág értelemben az →emlékezet tevékenysége, elmúlt dolgok fölidézése, jelentős szerepe van a →hagyomány megőrzésében; szoros értelemben kultikus cselekmény (commemoratio). - 1. Az ÓSz-ben maga Isten is megemlékezik tetteiről, főleg korábbi ígéreteiről és a szövetségről  (Kiv 2,24; 6,5; 32,13; Lev 26,42; MTörv 9,27; 1Krón 16,15; Zsolt 98,3; 105,8.42; 106,45; Jer 14,21; 2Krón 6,42; Neh 1,8). Az ember számára az üdvösség szinte kizárólagos forrása az Isten üdvözítő tetteire való ~ (MTörv 8,2.18). A Jahvéhoz való megtérés és ragaszkodás (Jer 51,50; Préd 12,1; Ez 6,9) alapja a csodáira (1Krón 16,12; Zsolt 105,5) a törvényeire, ill. parancsaira (Mal 3,22) való ~; míg az elpártolás, a hűtlenség nem más, mint a meg nem ~, a megfeledkezés róla (Bír 3,7; Iz 17,10; 57,11; Oz 2,5 stb.), a nevéről (Jer 23,27), a szeretetéről (Ez 16,22.43), a csodáiról (Neh 9,17; Zsolt 106,7). Mindenekelőtt a kultikus helyek szolgálnak az Istenre való ~re (Kiv 20,24). - Izr. liturgikus kalendáriumában az ~ a régibb szövegek felől az újabbak felé haladva egyre hangsúlyosabb, s az ~ rokon értelművé vált az ünnep szóval. A →sátoros ünnepnek a későbbi nemzedékeket azokra a (lomb)sátorokra kell emlékeztetniük, amelyekben Izr. fiai az Egyiptomból való kivonulás után laktak (Lev 23,24); →pünkösd ünnepén az egyiptomi szolgasors (MTörv 16,12), →purim alkalmával az Eszt 9,20-23. története volt az ~ tárgya. A →húsvét a szolgaságból való szabadulás ünnepe, melynek ébren kellett tartania a törv-hez való hűséget (Kiv 13,9): a kovásztalan kenyér, a „szükség kenyere”,  melyet húsvét után 7 napig kellett enni, a „nagy sietségre” (= szorongatott helyzetre) emlékeztetett (MTörv 16,3); az éjszakai virrasztás során a szertartásban az egykor lezajlott esemény megy végbe. Ezért rendelkezett a Misna így: „Minden időben mindenki tekintse kötelességének, hogy úgy nézzen magára, mint aki maga vonult ki Egyiptomból.” - 2. Az ÚSz-ben az Úr Krisztus megváltó halálára ~ül alapította az Eucharisztiát (1Kor 11,24;  Lk 22,19), mely beteljesíti a korábbi kultikus ~ek sorát. Az egyhatyák szerint az üdvtört. eseményeire való tudatos ~ segíti az embert Isten jelenlétének megélésében; célja a föltámadott Krisztus és a jelenlévő Isten szemlélése (kontempláció).  Az Eucharisztia azonban szentségi megjelenítés is (1Kor 11,26), mely egyúttal az üdvösség jövendő beteljesedése felé irányít („amíg el nem jön”: 11,26). Éppen ezért az ÚSz népe számára az Istenre v. Krisztusra való ~ a „már és még nem” dimenziójában történik, hiszen amiről megemlékezik, az Istentől kapott üdvösség a hívő számára az Egyh-ban Krisztus által már jelen van. **

BL: 350. - Schütz 1993:76.