🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > enkolpion
következő 🡲

enkolpion (gör.): 1. az ókorban zsinóron v. láncon nyakban viselt amulett. A rómaiaknál a szabadok gyermekei ~ként aranyérmet viseltek, amit a szegényebbek bőrből v. más fémből utánoztak. A ker-ek átvették s formájában és tartalmában ker-nyé alakították. Az ~ kereszt, hal, szív, horgony, kulcs stb. formát kapott, Krisztus- és Mária-monogrammal látták el, Szt Kereszt- v. egyéb ereklyéket szentírási szöveget v. imádságokat foglaltak bele. - 2. a K-i szertartású főpapok ékszere, rendszerint Mária-képpel. - 3. →mellkereszt. P.I.

LThK III:892. - Onasch 1981:101.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.