🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > epakta
következő 🡲

epakta (gör. epaktai hémerai, 'betoldott napok'): szám, mely megmutatja, hogy az adott év meghatározott napján a hold hány napos, azaz hány nap telt el a legutolsó →újhold óta; segédeszköz a →húsvétszámításhoz. - A →niceai zsinat határozata alapján a húsvétot a zsidó naptár Niszan hónap 14-e utáni vasárnap kellett megülni. Alexandriára hárult a feladat, hogy e napot kiszámítsa, s évről évre közölje az egész Egyh-zal. Mivel különböző →naptárak voltak használatban, s a pontos nap kiszámítása nehéz volt, Alexandria ~t adott meg, mellyel minden naptárban meghatározható volt Niszan 14-e. 19 ~ volt, abból kiindulva, hogy Niszan 14-e a →julián naptárban minden 19. évben ugyanarra a napra esik. Ez a föltételezés azonban csak 300 évig állta meg a helyét. A →Gergely-naptár 1582: Perugiai Lilius számításai alapján megújította a Niszan 14-e számítását is (→naptárreform). Megtartotta az ~ használatát, de 19 helyett 30-at alkalmazott. Később Gauss ismerte föl e rendszer nagyszerűségét. Az alexandriai és liliáni ~ mellett az or-ok és az abesszinok saját ~t használnak. →aranyszám T.J.P.

LThK III:914. - Szentpétery 1985:52.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.