🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > epigonation
következő 🡲

epigonation, hüpogonation (gör. 'a csípőn viselt'): főpapi hatalom jelvénye a keleti szertartásban. Csúcsára állított, kb. 25 cm oldalhosszúságú négyzet v. rombusz alakú kartonra rádolgozott selyem, melyre keresztet, kardot v. bírói széken ülő Krisztust hímeznek. Selyem zsínórral az övre rögzítve viselik. - Ez a forma a 12/13. sz: alakult ki, előzménye a 8. sz: már használt kendő (→manipulus), ill. ennek a kendőnek a táskája. - Az ~t szert. közben a pp-ök és az ~nal kitüntetett papok kard gyanánt oldalukon viselik mint jelképét a lélek kardjának, mellyel a főpapnak a hitért kell harcolnia. A g.k. m-ok szóhasználatában a hüpogonation a pp., az ~ az áldozópap lit. ruhadarabját jelzi. P.I.

G.k. Szert-tan 1937:35, 37. - Onasch 1981:166.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.