🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > epikia
következő 🡲

epikia (a gör. epieíkeia, 'méltányosság' szóból): az →egyházi törvény kötelező erejének megszűnése egyedi esetben. - Valójában a törv. méltányos okokon alapuló, megszorító értelmezése, mely föltételezi, hogy az adott különleges körülmények között az egyébként hatályos törvény nem kötelez. Alapja az, hogy a törv-hozó nem láthat előre minden körülményt, s méltán föltehető, hogy olyan esetekben, amikor a törv. teljesítése szinte lehetetlen v. értelmetlen, fölmentene alóla. ~ alkalmazható az →emberi törvény és a pozitív isteni törv. esetében, kivéve, ha a törvhozó akarata könnyen megtudható. A tárgy fontosságától függ az ~ indokainak súlya. A polg. törv. az ~t nem ismeri. **

Bánk I:262.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.