🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > epitaphion
következő 🡲

epitaphion (gör.), plascsennica (ószláv): síri lepel. A halott Krisztust ábrázoló lepel, melyet nagypénteken az →alkonyati istentiszteleten a szentsírban helyeznek el, majd a föltámadási szertartásban a főoltárra viszik és itt marad mennybemenetel ünnepéig. P.I.

Mikita 1891:29.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.