eretnekség (lat. haeresis, gör. haireszisz, 'válogatás, elkülönülés, életmód'): 1. tévtanítás, mely →dogmát tagad v. ellenkezik vele. - 2. bűn a hit erénye és a közösség ellen. Az eretnek az Egyház által elítélt tévtanokat hirdet vagy azok szerint él. Erkölcsileg az ~ formális, ha a megkeresztelt tudatosan elvet dogmát. A formális ~ →halálos bűn, ami →égbekiáltó bűnné is válhat. Kizár az Egyh-ból, ezért föloldozása a →visszafogadást is szükségessé teszi. Az ~  materiális, ha valaki beleszületik ~et valló vallási közösségbe, és ott jóhiszeműen gyakorolja vallását. A materiális ~ az igazság megismerésének függvényében terheli a lelkiismeretet. - A Szentírásban. A gör. haireszisz a hellén korban 'tan, tanítás' v. 'iskola' jelentésű. E jelentés a zsidóság ort. irányzataiban sokáig megmaradt, a kerségben viszont csakhamar 'tévtan' értelmet kapott. 1Kor 11,19: a jelentés még nem egyértelmű, a Gal 5,20 azonban már a →test cselekedetei közé sorolja az ~et, a 2Pt 5,1 a →tévtanítók veszedelmes tanait látja az ~ben (→tévedés), de még nincs szó egy konkrét ~ről. Tit 3,9: is csak általánosságban beszél a tévtanítókról, akiket egy-két figyelmeztetés után kerülni kell. A Jel 2,6.15 említi a →nikolaiták tanítását, anélkül, hogy pontosan meghatározná, miben állt a tanításuk. A Jel 2,20 szerint az ~ olyan, mint a házasságtörés; a 2Tim 2,17 és a Zsid 12,15 szerint megbontja az igazságok szerves egységét. -

Az ~ az Egyh-ban kezdettől fogva jelen volt. Már az ókori ~ekben megvolt a különválás törekvése, de az igény is, hogy igazi Egyh-nak fogadják el őket. Ireneus és Tertullianus óta rendszeresen cáfolták az ~ek állításait, sőt tört-üket is megírták (Epiphaniosz, Theodorétosz, Ágoston, Damaszkuszi János stb.), hiszen az az ellenük való védekezés tanulságos tört-e is volt. Az →apostoli atyáknál az ~ szakadás az Egyh-ban, melynek súlyos következményei vannak. Szt Jusztinosz és Szt Ireneus a bűn titkának működését látja benne. Szt Tamás szerint az ~ a hitetlenség egy fajtája, melyet azok valósítanak meg, akik Krisztus hitén vannak, de a hit dogmáit elferdítik. Aki nem kimondott dogmát tagad, hanem csak elfogadott tételeket, azt nem lehet kifejezett eretneknek mondani. - Az ~ büntetése nélkül az Egyh. nem volna képes híven megőrizni és továbbadni a rábízott krisztusi örömhírt, ezért az egyh. tekintély az ~re mindig megbélyegzéssel és elutasítással válaszolt. Már az apostoli egyház nagy határozottsággal lépett föl az ~ek és híveik ellen. Valahányszor az Egyh. az ap. hagyományra való hivatkozással, tekintélyi szóval és az egységre kötelező szeretet szavával igyekszik a helyes tanítást fönntartani, tagjainak, a tőle evang. tanítást váró embereknek, de az ~et elkövetőknek is üdvösségét kívánja  szolgálni (1Tim 1,19-20; 2Tim 2,17-18; vö. 1Kor 5,4-5). Sok esetben egy tévtanítás indította el a hittételek hivatalos megfogalmazását (→egyetemes zsinat). - Nagy Konstantin óta a ker. államhatalom is sokszor részt vett a küzdelemben az egyik v. a másik oldalon. A kk. végén fölállított →inkvizíció közös egyh. és áll. szerv volt az eretnekek ellen. Akkor a ker. államokban az egyh. és az áll. élet egységet alkotott, s az volt a meggyőződés, hogy aki az egyiket megzavarja, az az egész társad. ellensége. Az abszolutisztikus uralkodók esetében az inkvizíció sokszor teljesen áll. célt szolgált. - A mai szemlélet szellemibb. Tudatában vagyunk annak, hogy az Egyh. tört. intézmény, és az igazság kibontakozásának is megvan a sajátos emberi és tört. kerete. A konkrét emberi term-et alapul véve a tévedést, az ellentmondást és a tagadást a szellemi élet velejárójának kell tekintenünk. Istennek ezzel is megvolt a terve, és beleillesztette gondviselésébe. Az Egyh. jobban megismeri és kifejti saját tanítását, ha az ellentétes véleményeket is hallja. A téves tanítás próbára teszi a ker-ek hitét, s az Egyh-at arra készteti, hogy az igazság megtalálásának minden eszközét igénybe vegye. A lelkiismereti szabadság alapján tiszt-ben tartja mindenkinek a meggyőződését. Az Egyh-nak azonban ma is kötelessége, hogy magát a tévtant megbélyegezze, és szellemi eszközökkel küzdjön a tévedés ellen. A szabadság az emberre vonatkozik, nem a hamis tanításra. A teljes kinyilatkoztatást csak az egész egyh. közösség hordozhatja. A szektáknál a szembenállás szükségszerűen sarkítja a tételeket, és az egyoldalúság láncreakciójához vezethet. - Ókori ~ek: →adamiták, →adopcianizmus, →adventisták, →aftartodoketizmus, →albigensek, →alogoszok, →anabaptisták, →anomoianusok, →antinomizmus, →antitrinitáriusok, →antropomorfiták, →apollinarizmus, →arianizmus, →arminianizmus, bazilidiánusok (→Bazilidesz), →circumcelliók, →doketizmus, →donatizmus, →ebioniták, →enkratiták, →etiópizmus, →flagellánsok, →gajaniták, →generacianizmus, →gnózis, →joachimitizmus, →julianisták, →kiliazmus, →makedonianizmus, →marannusok, →markioniták, →mellusziánusok, →monarchianizmus, →monofizitizmus, →monotheletizmus, →nesztorianizmus,  →patripasszionizmus, →pelagianizmus, →spiritánusok, →szabellianizmus, →valentinianizmus. - Az újkorban főleg a fil-val való visszaélés vezetett tévtanításhoz (→racionalizmus, →modernizmus, →erkölcsi autonómia). - Az ~ a középkori m. jogban a →hűtlenség bűncselekményének számított. A hatályos egyhjogban, ha a formális ~ megnyilvánulását más is észleli, →büntetendő cselekmény (vö. 1330.k.). Büntetése: az ~ elkövetője önmagától beálló →kiközösítésbe esik. Ha az illető klerikus, kiszabhatók rá ezenkívül még az 1336.k. 1.§ 1-3. számában említett →büntetések is (1364.k. 1.§). Ha a tartós makacsság v. a botrány súlyossága indokolja, a fent említettekhez még más, a törv-ben közelebbről meg nem határozott fakultatív büntetések is hozzáadhatók, beleértve a klerikusi állapotból való elbocsátást is (1364.k. 2.§). - E büntetendő cselekményhez a büntetéseken kívül a jog még más, a szó szoros értelmében büntetésnek nem minősülő hatásokat is fűz. Ilyenek: 1. magánál a jognál fogva történő →elmozdítás az egyh. hivatalból (194.k. 1.§ 2), ha az elkövető ilyennel rendelkezett; 2. kötelező (de nem automatikus) →elbocsátás a hivatalos társulásokból (316.k. 2.§); 3. automatikus elbocsátás a szerz. intézményekből, a világi intézményekből és az apostoli élet társaságaiból (694.k. 1.§, 729.k., 746.k.). Ezenkívül az elkövetők elvesztik jogi →alkalmasságukat mindazokra a megbízatásokra és tevékenységekre, amelyekhez igazhitűség v. a kat. egyh-zal való teljes közösség szükséges. Így - ha állásuk nem volna is egyh. hivatal - el kell mozdítani a kat. és az egyh. egyetemek és fakultások tanárait, ha ~be esnek (810.k. 1.§, 818.k.). Függetlenül attól, hogy az elkövető esetleg jóhiszeműen v. őszinte meggyőződésből jut is az Egyh. hitével ellentétes véleményre, a bűncselekmény megvalósul, mivel a 751. k. szerint az ~ tudatos, szándékos, sőt kifejezetten makacs (hivatalos közlés, a helyreigazításra való felszólítás után is kitartó) magatartást tételez föl, vagyis megfelel a büntetendő cselekmény kánoni fogalmának (1321.k. 1.§).  G.F.-E.P.

Pallas VI:345. - KL II:38. - Kirschbaum II:216. - MS IV/1:246. - LThK V:6. - Onasch 1981:150. -  BL:371. - Erdő 1991:388, 510. - KEK  2089.