🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > erőszakosság
következő 🡲

erőszakosság (lat. arrogantia):  bűnös készség, mellyel egy személy a saját akaratát tekintet nélkül mindenre és mindenkire, →erőszak árán is érvényesíti. Ellentétes erénye a →szelídség. - Megnyilvánulhat egy vélemény elfogadtatásában v. cselekvés megkövetelésében. Van rejtett formája is, mely hízelgéssel, ravaszsággal, manipulálással szünteti meg a másik lény szabad akaratának ellenállását. Sérti az →igazságosság és a →szeretet erényét, s ezért az →emberi méltóságot. Gyógyszere a figyelmesség és a tapintatra törekvés. - Az ~ sajátosan emberi vícium, mert a létezők között csak az embernek van szabad akarata, mely az értelem által megismert igazság követésében szabad. A ragadozó állatokban nem az ~ működik, hanem a táplálékszerzés ösztöne, mely az állatokat (az értelem helyett) a természet rendjének megfelelő módon irányítja. - A Szentírásban a próféták az ~ot Izrael bűnei között említik (Jer 49.16: Oz 5,5; . Péld 8,13). **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.