esztétika (a gör. aiszthészisz, 'érzés', 'érzékelés' szóból): tág értelemben a szép és a művészet elméletei; szoros értelemben művészetbölcselet, a filozófia ága, melynek tárgya a szép és a művészet. - Wolff megállapította, hogy a →logika az értelmi ismeretek körére korlátozódik, az  →érzéki megismerés elméletét még nem dolgozták ki. Ezt kívánta pótolni A. G. Baumgarten, aki a szépet az érzékelhető dolgok körébe utalja, így az ~ az érzéki megismerés tud-a. Követőinél az ~ lekicsinylő színezetet kapott: a nem tiszta fogalmak, az alsóbbrendű megismerés, végső soron az ember végességének kifejezése. - Kant az ~t tudománnyá tette, kidolgozta az ~i apriorik elméletét. Kimutatta, hogy szép-élményünk nem vezethető vissza értelmi ítéletre, öntörvényű, alanyi világ tükröződése. Hegelnél az ~ - a vallás és a bölcs. mellett - az abszolút önkibontakozásának egyik foka, mégpedig amazok előtt az első lépcsőfok, melyben az abszolút testi, érzékelhető formákba öltözik (vö. gör. mitológiák!), mivel azonban itt az abszolút →eszméről van szó, az ~ véget is ér, átadja helyét a bölcs-nek. Az ~ újrafölfedezésére mégis sokan tettek kísérletet: Schiller, Nietzsche, századunkban F. G. Jünger, M. Heidegger, G. Benn stb. Cs.I.

LThK I:960. - HWPh I:555.