eufória (a gör. euphorosz, 'jól visel, hordoz' szóból): 1. az ókorban a) orvosi irodalomban a kellemetlenségek könnyű viselésének képessége; beteg képzelgése arról, hogy kitűnően érzi magát; termékenység; b) a →sztoikusoknál a fokozott szellemi termékenység periódusai; c) választékos tánc. - 2. a 19. sz. 2. felétől végletesen emelkedett hangulat, a körülményekkel nem mindig összhangban lévő állapot. - 3. pszichopatológiában minden agyi megbetegedésből, veleszületett vérmérsékletből, mérgezésből (→alkoholizmus, →kábítószerek) fakadó abnormális vidámság. Az ~ tünetei: szertelen vidámság, belső fölajzottság, csapongó gondolatok, foglalatoskodási kényszer és fokozott ingerlékenység. - 4. A 20. sz. elején fil. irányzat, mely az egyén és társadalom életének célját az ~ban, mint a lehető legnagyobb boldogságban és tökéletességben jelöli meg. - Az ~ elszakít a tárgyi valóságtól, így csökkenti a személy erkölcsi →beszámíthatóságát. Szándékos keresése bűn az →emberi méltóság ellen. Cs.I.

LThK III:1185. - HWPh II:823.