exorcista (lat., a gör. exorkisztész szóból), ördögűző: az a személy, akinek hatalma van az →ördög felett és szavára a gonosz léleknek el kell hagynia a →megszállottat. - 1. A Szentírásban „az ~” Jézus, aki a mennyek országának eljövetele jeleként űzte az ördögöt (Mt 12,28), s átadta ezt a hatalmat ap-ainak (Mt 10,8), akik ezáltal ~k is lettek. Jézus ezt a hatalmat megígérte a benne hívőknek is (Mk 16,17). - Jézus perében Kaifás ~ként lépett föl, amikor esküvel kényszerítette az élő Istenre, hogy vallja meg, Isten Fia-e? (Mt 26,63) Szt Pál is tett csodát mint ~, s vele kapcsolatban szerepel 7 vándor ~, Szkéva zsidó főpap fiai, akik Jézus nevét varázsigeként, mágikus formulaként használva próbálták a démonokat kiűzni, de nem sikerült nekik (ApCsel 19,13-16). - 2. Az ősegyházban a 3. sz: a →kisebb rendek között a 3. az ostiarius és a lector után. Feladata főként a katekumenok előkészítése és a segédkezés a keresztelésnél. Később az ~ mint önálló tisztség megszűnt. - A hatályos jog szerint a papszentelés magában foglalja az ~ hatalmát, gyakorlása azonban, az →ördögűzés a helyi ordinárius kifejezett engedélyéhez van kötve (1172). **

BL:1368.