🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Éli
következő 🡲

Éli, Héli (a héb. Joéli, 'Jahve fölséges' rövidített változata): 1. pap Silóban, ahol az Úr ládájának szentélye volt, s ahova Sámuel gyermekkorának és a filiszteusokkal vívott háborúknak a tört-e kapcsolódik (1Sám 1,1-4,18). ~ volt Izr. utolsó bírája, de ő az őse annak a papi nemzetségnek is, amelyet Salamon uralma alatt Cádok háttérbe szorított, s amelynek tagjai közé Achitub, Achimelek és Ebjatár is tartozott. A régebbi hagyomány Pinchásszal kapcsolja össze, a későbbi viszont Itamárral, Áron 4. fiával (a régebbi papi családok tört-ében meglehetősen nehéz eligazodni!). Akkor halt meg, amikor hírét vette, hogy az Úr ládája a filiszteusok kezére került, a fiai, Hofni és Pinchász pedig meghaltak; a későbbi hagyomány viszont azzal hozza összefüggésbe hirtelen halálát, hogy Salamon eltaszította Ebjatárt (2,27-36; 3,11-18;. 1Kir 2,27). - 2. →Jézus családfájában Mattat fia, József apja (Lk 3,23). **

BL:326.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.