érintőzés, érintés, sacralis contactus: a késő ókortól elterjedt gyakorlat, mely szerint aki/ami kapcsolatba kerül valamely természetfölötti személlyel, szakrális tárggyal (→ereklye, →oltár, →kegykép, →feszület, →szentelmények, →ostya, →szentelt olaj, →szenteltvíz stb.), megérinti azt, lelki feltöltődésben (transfusio), természetfölötti erőben, kegyelemben részesül. - Az ~ legelterjedtebb módja →búcsújáró helyeken kézzel, →csókkal v. tárggyal közvetlenül a kegyszobor, kegykép v. a környezetében levő szobor, feszület érintése (Csíksomlyó, Máriapócs, Bucsuszentlászló stb.). - Az emlékbe vásárolt búcsúfiát: →szentképet, →gyertyát, →érmet, →olvasót szintén ~sel teszik szentelménnyé. - Az ~sel megszentelt tárgyakat az otthonok →szentsarkában őrzik. - A tárgyak érintéssel kapott erejét testi, lelki bajok orvoslására, rontás hárítására, →ördögűzésre is használják (→nyelőkép), ill. a halott koporsójába teszik. L.I.M

Bálint Sándor: Sacra Hungaria. Kassa, é.n. - Uő: A hagyomány szolgálatában. Bp., 1981. - Kriss-Rettenbeck: Bilder und Zeichen religiösen Volksglaubens. München, 1971.