érzelem: Az ÚSz csak bizonyos értelemben ismeri az érzelmet: negatívan mint a világ rendetlen szeretetét (Jn 15,19), pozitívan mint szülő- és gyermekszeretetet (Mt 10,3), ill. testvéri vonzódást (Róm 12,11). Mindig a gör. philein kifejezést használja. - A lelki élet szempontjából csak a legutóbbi időkben értékelik az ~et az ösztönök szférájától független, erős belső visszhangot keltő eseményként, szemben az aszketikus hagyománnyal, mely az ~et inkább negatívan ítélte meg és a vallási-emberi kapcsolatokban nem tartotta üdvösnek. - Az ~ nem megismerő, nem is akarati tevékenység, mégis nagy hatással van az ember spontán magatartására. Mintegy válasz a személyből v. tárgyból sugárzó vonzerőre. Az ember hajlamot, kívánságot érez a birtoklásra, s ez pszichikai folyamatot vált ki, amit a lehetőségek szerint ellenőrizni kell, hogy a lelki feszültségeket elkerülhessük. Az ember pszichikai egységében a harmonikus, helyesen megélt ~ (érzelmi integráció) kiegyensúlyozott, erős, tartós hitélethez vezet, s nagyon fontos az isten- és a felebaráti szeretetben. Ezért fedezte fel a ker. misztika az ~ jelentőségét az imaélet megerősödésében és az Istennel folytatott bensőséges párbeszédben, szinte az →eksztázissal határos élményig. A ker. közösség számára is nagy jelentőségű az ~, mert nagy kezdeményezések ösztönzője. A mai lelkipásztorkodás sokat tesz az ~ értékeléséért, főleg a →barátsággal kapcsolatban. **

Schütz 1993:86.