érzékelés (lat. sensus, a sentio, 'érzékel' igéből): szoros értelemben az állatok és az ember képessége arra, hogy információt szerezzenek környezetükről, s a körülöttük, ill. bennük lezajló folyamatokról; az állatokban ösztönös folyamatok elindítója, az emberben az →érzéki megismerés alapja. - Az ~ tárgyi föltétele az →érzékelhetőség, alanyi föltétele az →érzékek. Növényi ~ről csak nagyon tág értelemben beszélhetünk. - Átvitt értelemben az ~ az értékek fölfogásának képessége. **