🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > ételáldozat
következő 🡲

ételáldozat: az étel egy részének →áldozatként történő fölajánlása, elajándékozása. Alapja az a hit, mely szerint az ember az élet fönntartásához szükséges javakat ajándékba kapja, ezért ennek elismeréseként és hálája jeleként valamennyit visszaad belőle az áldozatban. - A Szentírásban kenyérféléből v. a föld →első terméséből bemutatott áldozat, melyet olajjal (→italáldozat) és →tömjénnel együtt ajánlottak fel (Lev 2,1-16). Egy részét a pap elégette az oltáron, a többi őt illette, de a szentélyben kellett elfogyasztania (vö. 6,16). A →féltékenységi áldozat része volt (Szám 5,11-31). A szegények engesztelő áldozataként és féltékenységi ítéletkor (5,15) önállóan mutatták be, egyébként mindig kapcsolódott a →hálaáldozathoz, ill. az →égőáldozathoz (Lev 7,11-14; Szám 15,1-16): a reggeli és esti (28,2-8), az ünnepi (28,9-27), a közösség valamely tévedésből elkövetett bűnéért v. az akaratlan vétségért bemutatott égő- (15,24), ill. a →nazir fogadalom letételekor (6,14) és a papszenteléskor szokásos áldozathoz (Lev 8,26-28; 9,4). →kitett kenyerek. Az ÚSz áldozata, az →Eucharisztia szentségi ~. - Mo-on az 1930-as években még élő népszokás szerint az ~ célja ezeken túl az étel tápláló, egészséget segítő gyógyító hatásának biztosítása. A →tűznek ~ként dobták az első farsangi fánkot; a kenyértészta kis darabkáját; ami főzés-sütés közben az edényekből kipattan, kiesik; egy-egy falatot a lakomák minden fogásából; ha a tűz nagyon 'morog', ugyanezért kis lisztet hintettek bele. - ~ az ajándékozás is, pl. az első termés v. évente a termés egy részének elajándékozása, bizonyos →jeles napokon a koldusoknak sütött cipó. ~ jellegű az első gyümölcstermésnek a gyermekekkel való megetetése, a különböző kóstolók és torok tartása. **

MN IV. - BL: 393.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.