éter (a gör. aithér szóból): a görög mitológiában az istenek lakóhelye. - Könnyű, fényes légréteg, mely nem keveredik az alsó levegővel, az aérral. Az →orfika himnuszaiban a világszellem, belőle származik minden élet. A költők Jupiterrel azonosították. A régi fil-ban a termékenyítő meleg forrása és alapja. **
Pecz 1985:53.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.