évszámítás: az →évek számbavétele, legalább egy korszakon v. cikluson belüli folyamatos számlálása egy-egy fontosnak tartott esemény időpontjától. Az évjelölés egy bizonyos év egyértelmű meghatározása datálás céljából, a fejlődés magasabb fokán: az ~ra alapozva. - 1. Események szerint. Mezopotámiában az okiratok datálása az Akkád-dinasztiától a Hammurabi-dinasztia végéig évnevekkel történt. Az év elnevezésének alapja jelentős vallási és pol. esemény: tp-építés, főpapok beiktatása, városépítés, győztes hadjárat stb. Az évnevek gyűjteményei a dátumlisták. - Elámban is évneveket használtak datáláshoz. - Az ósz-i kor zsidósága is fontos vallási, pol. eseményektől számította az éveket: az Egyiptomból való kivonulástól (Kiv 19,1; Szám 33,38; 1Kir 6,1), az első tp. építésétől (1Kir 9,10; 2Krón 8,1), a babiloni fogság kezdetétől (2Kir 25,27; Ez 1,2; 40,1) v. nagy term. csapástól (Ám 1,1). - Az →iszlám előtti arab törzsek körében egy-egy sorsdöntő győzelem kivívása, éhínség v. különösen gazdag terménybetakarítás szolgált az ~ alapjául. Ennek nyomai a korai iszlám tört-írásban is fölbukkannak, a népéletben a modern időkig fönnmaradtak. - Kubában 1959-től a keltezést hivatalosan  (megjegyzést segítő és propagatív célzattal) évnevekkel is kiegészítik, pl.: 1983: „Ano del XXX aniversario del Moncada” ('a Moncada XXX. évfordulójának éve') stb. - 2. Eponim évek. Asszíriában a Kr. e. 2. évezredtől az új-asszír birod. végéig eponümoszok szerint datáltak. Az uralkodás első évében - gyakran, de nem mindig - az új kir. lett az eponümosz, majd őt követték évről évre az áll. főtisztviselők, a tart-ok helytartói, sőt alkalomszerűen a hadvezérek is. E nevek gyűjteményei az ún. eponümosz-listák. - Görögo-ban - főként a hellénizmus kora előtt - az évet hivatalosan egy-egy főtisztviselő nevével jelölték. E névjegyzékek - pl. az athéni arkhónoké (Kr. e. 683/82 - Kr. u. 264/65), a spártai ephoroszoké (Kr. e. 754/53 - Kr. e. 4. sz.) stb. jórészt csak töredékesen maradtak fönn. - A róm. ~ a konzuli évek hagyományán alapult. Ezek a tisztségviselők Kr. e. 222-től III. 15-én, majd később I. 1-én léptek hivatalukba, s az éveket e konzulpárok nevével adták meg a közt. korában éppúgy, mint a cs-korban. A hivatalnokneveket a libri magistratuumban hozták nyilvánosságra. A konzulok listája (fasti consulares) Kr. e. 509: kezdődött, de egy része utólagos rekonstrukció eredménye. Ny-on Kr. u. 534, K-en pedig 541 u. már nem neveztek ki konzulokat. Ezt követően az évjelölés szokásos módja Ny-on: post consulatum Paulini; K-en: post consulatum Basilii. - Az iszlámkorból való egyiptomi kopt okmányokon falusi tisztségviselők, ker. elöljárók, ritkább esetben az éppen hatalmon levő egyiptomi helytartó megnevezésével jelölték az évet. - 3. Uralkodási évek. - Egyiptomban az Óbirod. kora óta a kir-ok uralkodási éve szerint datáltak. - Babilóniában ezt a kassita dinasztia honosította meg, s ez az évjelölési gyakorlat fönnmaradt egészen a Szeleukida →éra bevezetéséig (Kr. e. 3. sz.). - Izr. és Júda kir-ai szintén e rendszer szerint datáltak. - A hellénisztikus monarchiákban az uralkodó trónra lépésétől (v. a társuralkodás kezdetétől) számították az uralkodási éveket. - A róm. cs-ok nem számoltak uralkodási éveik szerint, bár Augustus idején történt egy óvatos kísérlet meghonosítására. Ennek ellenére a caesarok uralkodási évei szerint való datálás széles körben elterjedt Arábiában, Bythiniában, Cipruson, Egyiptomban, Palesztinában, Pontuszban és Szíriában. - A K-római birodalomban I. Jusztinianosz 537: bevez. a cs. uralkodási évei szerint való datálást, s a módszer még uebben az évsz-ban teret hódított az eu. kancelláriai gyakorlatban. - Ny. cs-ai Nagy Károly óta követték ezt a gyakorlatot, eleinte koronázásuktól, a 14. sz-tól választásuk napjától számítva éveiket (annus imperii). - A p-k a kora kk-ban a bizánci cs. uralkodási évei szerint datáltak, ami csak I. Adorján alatt kezdett háttérbe szorulni. 781-1047: fokozatosan kizárólagos lett - a fölszenteléssel v. a koronázással kezdődő - pontifikális évek (annus pontificatus) szerinti évjelölés. A p-k mindmáig jelölik okirataik keltezésében pápaságuk éveit, de sohasem egyedüli megjelölésként. Pl.: „Kelt ... 1983. január 6-án, Vízkereszt ünnepén, pápaságunk ötödik évében”. A 10. sz. óta az érs-ek és pp-ök is jelölni kezdték okl-eikben hivataluk éveit. Ez a szokás hazánkban is előfordul a 12. sz. 2. felében, sőt még azután is, de sohasem lett ált., éppúgy, mint Lengyo-ban. Az Ibériai-fszg-en a 6. sz. elejétől egészen az újkorig használatban volt az uralkodói évek (annus regni) szerinti datálás. - Mo-on a 13. sz. elején kezdett rendszeressé válni, de szórványosan már a 11-12. sz: is előfordult; Imre okiratdatálásának részlete, 1202: „... Regni autem nostri anno sexto”. - Lengyo-ban csak a 15. sz. végén honosodott meg a kancelláriai gyakorlatban, és az utolsó Piastokig rendszeresen előforduló kisegítő járuléka a keltezésnek. - 4. Indikciók szerint. Az →indikció jelzése az okiratokon I. Jusztinianosz korában lett kötelezővé, s bár használata Bizáncban a birod. bukásáig fönnmaradt, az egykor olyannyira jelentős évjelölési mód az évsz-ok folyamán egyre inkább háttérbe szorult. Ny-i elterjedése az 5. sz: kezdődött. A 6. sz-tól huzamosabb ideig használta a p. kancellária. Mo-on a 12-13. sz. iratokon a leggyakoribb, de a főpapok és a →hiteleshelyek még a 15. sz: is éltek vele. - Különböző indikció-stílusok léteztek, amiknek használata egyazon helyen is változott időnként. Az okl. hitelesítő járulékaként - valamely éra szerinti évjelölés mellett is gyakorta föl van tüntetve pl.: anno Domini millesimo centesimo sexagesimo VIII., indictione I (= 1168, indikció 1.).

- 5. Érák szerint. A fix időponttól történő évszámítás, amely abszolút évszámot képes nyújtani, a hellénizmus korában kezdett elterjedni. A nagyszámú éra legtöbbje kérészéletűnek bizonyult v. csak szűk körben használták (pl. →Ábrahám-éra, →mennybemenetel-éra, szabadkőműves éra stb.). Jelentősége folytán kiemelkedik valamennyi közül a keresztény, v. Dionysios-féle éra (aera ab Incarnatione Domini). A kk. keltezésekben szokásos formája: Anno ab Incarnatione Domini M.XCI., v. Anno Domini millesimo CCC XXX tercio. Az Úr megtestesülésének éveit a 16. sz-ig róm. számokkal adták meg, attól fogva egyre gyakoribbak, majd kizárólagosak lesznek az arab számok. Uezen időtől fogva a „Domini” kiegészítést sem írják ki mindig. T.J.P.

Lenze, O.: Die römische Jahreszahlung. Tübingen, 1909. - Doelger, F.: Das Kaiserjahr der Byzantiner. München, 1949. - Finegan, J.: Handbook of Biblical Chronology. Princeton, 1964. - Grohmann, A.: Arabische Chronologie. Leiden-Köln, 1966. - Bickerman, E. J.: Chronology of the ancient World. London, 1968. - Bev. a m. őstört. kutatásának forrásaiba. Szerk. Hajdú P.-Kristó Gy. Bp., 1980. III:151. - LMA II:2035. - Grotefend, H.: Taschenbuch der Zeitrechnung des deutschen Mittelalters und der Neuzeit. Berlin, 1984. - Szentpétery 1985.