Farina, Giovanni Antonio, B. (Gambellara, Vicenza tart., Itália, 1803. jan. 11.-Vicenza, 1888. márc. 4.): megyéspüspök. - A kis faluban, ahol született, nem volt isk., ezért első tanítója apai nagybátyja, aki szentéletű pap volt. 15 évesen került be a vicenzai szem-ba, ahol hamarosan kitűnt társai közül jóságával és buzgóságával. 1824: kiváló ped. érzékének köszönhetően tanítással is megbíztak a szem-ban. 1827. I. 14: pappá szent., s hamarosan elemi isk. tanítói okl-et szerzett. 18 éven át tanított a szem-ban, közben 10 évig a Szt Péter-kápolna ig-ja, több karitatív és kulturális egyes. vez-je és az áll. elemi és középisk. ig-ja. 1831: megnyitotta Vicenzában az első leány-népisk-t. 1836: megalapította a Szentséges Szív Leányai Szt Dorottya Tanítónők kongr-ját a szegény leányok nevelésére, de hamarosan befogadtak jómódú, sőt vak és süket leányokat is, s betegeket és öregeket is gondoztak. 1839: dicsérő p. elismerést kaptak, a végső p. jóváhagyást 1905: adta meg X. Pius pápa, akit ~ szentelt pappá! 1850: nevezték ki Tarvisio pp-évé, 1851. I. 19: szent. Szorgalmazta a rászorulók anyagi-lelki gondozására pléb. egyes-ek, szegény és öreg papok támogatására társulatok alapítását. A nép „a szegények püspöke” névvel tisztelte meg. Sok keserűséget okozott neki a káptalanja, mely pereskedett vele, és sok kezdeményezését (még az egyhm. zsinat megtartását is) megakadályozta. 1860 . VI. 18: áthelyezték Vicenzába, ahol akadálytalanul meg tudta valósítani minden tervét. Egyhm. zsinatot hirdetett (1689 óta először!), meglátogatta a legeldugottabb hegyi falvakat is, melyek pp-öt addig soha nem láttak, társulatokat alapított a szegény és öreg papok támogatására és lelkigyakorlatok tartására a falusi népnek. Szorgalmazta a Jézus Szíve-tiszteletet, a Mária-ájtatosságokat és a szentségimádást. Az I. Vatikáni Zsinaton (1869-70) a p. tévedhetetlenség dogmájának kimondása mellett állt ki. Sok elismerést kaptott, de támadták és rágalmazták is, amit csöndes türelemmel viselt. Súlyos betegség után halt meg. - II. János Pál p. 2001. XI. 4: b-gá avatta. **

Farina, Giovanni Antonio, B. (Gambellara, Vicenza tart., Itália, 1803. jan. 11.–Vicenza, 1888. márc. 4.): megyéspüspök. – A kis faluban, ahol született, nem volt isk., ezért első tanítója apai nagybátyja, aki szentéletű pap volt. 15 évesen került be a vicenzai szem-ba, ahol hamarosan kitűnt társai közül jóságával és buzgóságával. 1824: kiváló ped. érzékének köszönhetően tanítással is megbízták a szem-ban. 1827. I. 14: pappá szent., s hamarosan elemi isk. tanítói okl-et szerzett. 18 éven át tanított a szem-ban, közben 10 évig a Szt Péter-kpna ig-ja, több karitatív és kulturális egyes. vez-je és az áll. elemi és középisk. ig-ja. 1831: megnyitotta Vicenzában az első leány-népisk-t. 1836: megalapította a Szentséges Szív Leányai Szt Dorottya Tanítónők kongr-ját a szegény leányok nevelésére, de hamarosan befogadtak jómódú, sőt vak és süket leányokat is, s betegeket és öregeket is gondoztak. 1839: dicsérő p. elismerést kaptak, a végső p. jóváhagyást 1905: adta meg X. Pius p., akit ~ szentelt pappá! – 1850: nevezték ki Tarvisio pp-évé, 1851. I. 19: szent. Szorgalmazta a rászorulók anyagi-lelki gondozására pléb. egyes-ek, szegény és öreg papok támogatására társulatok alapítását. A nép „a szegények püspöke” névvel tisztelte meg. Sok keserűséget okozott neki a káptalanja, mely pereskedett vele, és sok kezdeményezését (még az egyhm. zsinat megtartását is) megakadályozta. – 1860. VI. 18: áthelyezték Vicenzába, ahol akadálytalanul meg tudta valósítani minden tervét. Egyhm. zsinatot hirdetett (1689 óta először!), meglátogatta a legeldugottabb hegyi falvakat is, melyek pp-öt addig soha nem láttak, társulatokat alapított a szegény és öreg papok támogatására és lelkigyakorlatok tartására a falusi népnek. Szorgalmazta a Jézus Szíve-tiszteletet, a Mária-ájtatosságokat és a szentségimádást. Az I. Vatikáni Zsinaton (1869–70) a p. tévedhetetlenség dogmájának kimondása mellett állt ki. Sok elismerést kapott, de támadták és rágalmazták is, amit csöndes türelemmel viselt. Súlyos betegség után halt meg. – II. János Pál p. 2001. XI. 4: b-gá avatta. **