Ferenc, Assisi, Szt, Poverello (Assisi, 1181/82.-Porciunkula, Assisi mellett, 1226. okt. 3.): rendalapító. - Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő Assisi leggazdagabb embere volt. Fro. iránti szeretetéből, melyben nagy része volt feleségének, a provance-i származású Pica asszonynak is, Jánosnak keresztelt fiát Francescónak, 'kis franciának' becézte. - ~ nem járt isk-ba, lat-ul és fr-ul csak hibásan beszélt, és írni is nehezen tudott. 12-18 é. korában atyjától megtanulta a posztókereskedést, de tékozlóan bánt a pénzzel. - A Perugia ellen viselt háborúban 1202 végén fogságba esett, s csak 1 év múlva térhetett haza. Hosszas betegség döbbentette rá arra, milyen könnyelmű életet élt addig. „Magasabbrendű dolgokról” kezdett gondolkodni, de ez egyelőre csak annyit jelentett, hogy már nem kereskedő, hanem lovag akart lenni, s már nem a pénz, hanem a dicsőség és a hírnév vonzotta. 1204 nyarán v. 1205 tavaszán csatlakozott egy sereghez, mely a kiskorú II. Frigyes jogaiért indult harcba. Spoletóban álmot látott, s ennek hatására föladta lovagi törekvéseit. Visszatért Assisiba, s gyakran látták a város előtti leprás-házban, ahol ellátta a legalantasabb szolgálatokat is. Életmódját lényegesen megváltoztatta: a csendet kereste, hogy imádkozzék; Rómába zarándokolt, belső sugallatokhoz kezdett igazodni. 1205 őszén a San Damiano-kpnában háromszor hallotta a feszületről Krisztus szavát: „~, menj, s állítsd helyre Egyházamat, mely, mint látod, romokban van!” Megtérése után eleinte bolondnak nézték ~et, de komoly vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt, és rövidesen valóban utána ment a világ. - 1206. III/IV: apja elkeseredésében följelentést tett „megtévedt” fia ellen, hogy visszaperelje tőle a pénzét. Először a városi tanácshoz, majd a pp-höz fordult. A nyilvános tárgyalás meghökkentő módon zárult: ~ ruha nélkül állt ott, mert a pp. lába elé letette atyjától kapott ruháját, erszényét és így kiáltott: „Halljátok mindnyájan! Örömmel adom vissza atyámnak azt, ami az övé, nemcsak a pénzét, hanem a ruhákat is. Mostantól fogva nem azt akarom mondani: »Atyám, Bernardone«, hanem azt mondom: »Miatyánk, ki vagy a mennyekben!«” A pp. a palástjával takarta be ~et. - ~ ekkor elhagyta a világot, hogy egyedül Istennek szolgáljon. Ez eleinte abból állott, hogy helyreállította a környék összedűlőfélben lévő tp-ait és kpnáit. Felcsapott vásári énekesnek, s amikor az emberek köréje gyűltek, építőkövet koldult tőlük. Bonaventura később ezt írta: „Miként ~ három templomot helyreállított, úgy kellett ennek a szent embernek vezetése mellett Isten Egyházának is megújulnia.” - 1209. II. 24: Szt Mátyás ap. ünnepén ~ a Porciunkula-kpnában vett részt misén. Hallotta az evang-ot, mely arról szólt, hogy Jézus elküldte a Tizenkettőt és meghatározta életformájukat: ne vigyenek magukkal sem pénzt, sem tarisznyát; ne legyen két ruhájuk, se sarujuk, még botjuk sem (Lk 9,3-5). Úgy érezte, hogy ez személy szerint neki szól, és felkiáltott: „Ez az, amit keresek!” - és azonnal szó szerint elkezdte megvalósítani a hallottakat: mezítláb, kötéllel a derekán, szürkésbarna „ruhában” vándorolt a vidéken, és prédikált, gyógyított, halottat támasztott fel, és ördögöket űzött. Eredetisége és hite ellenállhatatlan erővel vonzotta az embereket. Hamarosan mások is, összesen 11-en csatlakoztak hozzá, köztük elsőként 1208. IV. 16: Quintavellei Bernát, a gazdag kereskedő, és Cattani Péter, a jog tudósa, IV. 23: Egyed testvér. Ferenc 1 é. oktatta őket, majd kettesével elindultak prédikálni. Evang. részletekből összeállított életformuláját v. ősreguláját III. Ince 1209/10. IV: Rómában szóban jóváhagyta. Ezzel megszületett az Ordo Fratrum Minorum, a kisebb testvérek rendje. A p. az első 12 rtagot fölhatalmazta a prédikálásra mindenütt, és föladta nekik a →tonzúrát. ~et vsz. ekkor sztelték diákonussá, alázatos félelemből nem akart pap lenni. - ~ és társai igen szigorú életmódot folytattak. Gyakran nélkülözték a legszükségesebb dolgokat is, csúfolták és bántalmazták, s leginkább saját rokonságuk üldözte őket. De az „assisi bűnbánók” végtelen türelme fölkeltette az emberek figyelmét. Látták ui., hogy soha egyetlen fillért nem fogadnak el, vidámak és egymással szemben nagyon figyelmesek a szeretetben. Ez mindenkit megragadott. Voltak, akik megdöbbentő, nyilvános bűnvallomás után elajándékozták a vagyonukat és csatlakoztak ~hez. A testvérek száma bámulatos gyorsasággal gyarapodott: néhány év múlva a pünkösdi kápt-ra már 5000 testvér gyűlt össze. -

1209-24: ~ ap. utak sorát járta be, és mindenkinek hirdette a béke és a jóság, a pax et bonum evang-át. 1211/12. III. 18/19: Szt Klára beöltöztetésével a Porciunkula-kpnában elindította a →klarisszák r-jét. A pogányok közti misszió és vtság vágyától indítva 1212/13: Palesztinába, 1213/14: Spo-ba és Marokkóba indult, de egy vihar, ill. betegség mindkét alkalommal visszafordította. 1216. VII: Perugiában III. Honorius p-tól megkapta a →Porciunkula-búcsú kiváltságát. 1217: a testvéreket kezdte Ny-i (fr., ang., ném.) missz-ba küldeni. Közülük 5-en 1220. I. 16: a r. első vértanúi Marokkóban. 1219/20: a Sztföldre ment, de az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval akarta megtéríteni. 1219. IX: Damiette közelében találkozott a szultánnal és prédikált neki, aki megcsodálta a rendkívüli embert, de megtérni nem volt hajlandó. - Visszatérve Assisibe részletesebben kidolgozta a a regulát, melyet a p. Solet annuere bullájával 1223. VI. 29: hagyott jóvá. A Porciunkula-kpna mellett alakult a ~es rend anyakolostora, ahová később évente ált. kápt-ra gyűltek össze. A kpna körül gallyakból építették a kunyhóikat; egy megmunkált gerenda már fényűzésnek számított. Mindenütt az igazi szegénység uralkodott. A szegénységet ~ annyira fontosnak tartotta, hogy úgy tekintette, mint „Krisztus menyasszonyát”. A legfontosabbat látta benne, de nem úgy, mint kora tévtanítói, akik a „gazdag Egyház” ellen lázadtak v. erényt csináltak a nyomorúságból, hanem „nincstelenül akarta követni a nincstelen Krisztust, a megfeszítettet”. Ezért figyelmeztette testvéreit, hogy „semmiképpen ne fogadjanak el pénzt” és „ne legyen tulajdonuk, hanem mint zarándokok és idegenek, akik ebben a világban szegényen és alázatosan szolgálják az Urat, járjanak alamizsna után, és ne szégyelljék magukat, hiszen az Úr maga is szegénnyé lett értünk”. Feladatának tekintette, hogy testvéreivel együtt Jézus életét jelenítsék meg az emberek között, ezért szó szerint vette az evang-ot. A ~es testvérek mindenkit Krisztus békéjével köszöntöttek: „Békesség e háznak!” (Mt 10,12). Mivel az evang-ban ez áll: „Egyétek, amit elétek tesznek” (Lk 10,8), a rendalapítók közül ~ elsőként engedte meg, hogy a testvérek bármilyen ételt ehetnek. Mivel ez is írva van: „Mindannak, aki kér tőled, adj” (Lk 6,30), ~ odaadta a köpenyét, a ruháját, sőt az evangéliumos kv-et is, ha ezzel segíteni tudott a szegényeken. Bensőséges kapcsolat fűzte a természethez, de minden romantika nélkül. Ezért átkot mondott egy vörösbegyre, mikor az elette a gyengébb madarak elől a szemet, és nem kedvelte a hangyákat, mert azok gyűjtenek maguknak. Különösen azokat a teremtményeket szerette, amelyekben Isten v. a ~es rend képmását látta, például a búbospacsirtát, a bárányt v. a Napot. Baráti módon tudott szólni az állatokhoz, mintha az egész teremtés paradicsomi állapotából mutatott volna meg valamit. Gondosan ügyelt arra, hogy (ellentétben az →albigensekkel és a →katarokkal) megőrizze a hierarchiával a jó kapcsolatot. Meghagyta fiainak, hogy különösen tiszteljék a papságot: „A lelkek üdvössége érdekében adattunk mi a papok mellé segítségül, hogy ahol ők nem elegendők, ott mi segítsünk. Ezt azonban könnyebben megtesszük, ha békességben vagyunk velük, mint ha vitatkozunk. Ha a béke fiai lesztek, megnyeritek Istennek a papságot és a híveket egyaránt. Takarjátok el a papok hibáit, pótoljátok a fogyatékosságaikat, viseljétek el számtalan tökéletlenségüket!” - 1221: megalapította a Bűnbánók Harmadik Rendjét (→Ferences Világi Rend). 1223 végén jóváhagyta a r. első teol. isk-jának megnyitását Bolognában, s első tanárává Páduai Szt Antalt nevezte ki; ez év karácsonyán Greccióban fölállította az első →jászolt. - 1224 nyarán, miután a r. vezetését átadta, betegségektől meglátogatottan visszavonult az Alverna-hegyre. Szt Mihály ünnepére 40 napos böjttel készült. Szt Kereszt felmagasztalásának napján, IX. 14: hajnalban kapta meg a stigmákat, látható formában elsőként az Egyh. történetében. Testben megtörten érkezett vissza Assisibe. Súlyos gyomor- és májbántalmaktól szenvedett, a lábai megdagadtak. Éjszaka álmatlanul feküdt sárkunyhójában, vak volt, vérzett, és láztól reszkető testén patkányok szaladgáltak.

Ám a következő reggelen vidám lélekkel énekelte az Istent és a teremtést dicsérő Naphimnuszt. Mikor megtudta, hogy az orvosok véleménye szerint X. elején meg fog halni, fölkiáltott: „Isten hozott, halál testvér!” 1226. X. 3: megáldotta testvéreit, fölolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Majd megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék le a puszta földre; azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. Énekelve adta vissza lelkét az Úrnak. - Az Egyh. és a világ együtt térdelt a ravatala mellett. 1228. VII. 16: IX. Gergely sztté avatta. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, X. 4-i dátummal. Az asztalosok, bútorkereskedők, gombkötők, kárpitosok, kereskedők, paszomántosok, szabók, szobadíszítők, szobafestők védősztje, de fejfájás, dögvész, nyomorúság ellen is kérik oltalmát. - Ikgr. Vsz. már életében készültek róla képek. A →nimbusz nélküli ábrázolások biztosan a sztté avatása előtti időkből valók. A hagyomány a subiacói Szt György-kpnában látható képet portrénak tartja (szakállas, szűk kámzsában, fölhúzott kapucnival, mezítláb). A korai ábrázolásokon ez a típus uralkodik, csupán a födetlen fej és a tonzúra különbözik. Giottónál tűnt föl a később kedvelt, idealizált szakálltalan típus. A manierizmus és a barokk velencei és sp. fest-ében legtöbbször szakállas remete v. elragadtatásban lévő aszkéta. →Kordájának 3 csomója, melyek a hármas rendalapítást jelzik, és a →stigmák már a 13. sz. képeken föltűnnek. - Attrib-ai: kezében a feszület és a kv. (a r-alapítók jelei), madarak, farkas, kenyér, rózsa, stigmák. A legjelentősebb ~-ciklusok Giotto freskói 1295 k. az assisi baz-ban és 1320 k. a firenzei S. Croce Bardi kpnájában. A fontosabb jelenetek önálló képeken is láthatók: a stigmatizáció (Krisztust szeráfszárnyakkal ábrázolják), ~ prédikál a madaraknak, találkozása Szt Domonkossal, a regula jóváhagyása, ~ beöltözteti Szt Klárát, a megfeszített Krisztus átöleli ~et. A →Porciunkula-látomást Hans Witten ábrázolta (Annaberg, Szt Anna-tp. Szép kapuja, 1512). A 13. sz. óta ciklusokat találunk róla No-ban és Fro-ban (Erfurt, Barfüsserkirche; Bourges, a szegyh. Ny-i portálja). A képzőműv. ismételten megemlékezett a Keresztrefeszítettel kapcsolatos elmélkedéseiről; egy festett feszületen Krisztus lába sebét csókolja („Ferenc-Mester”, Perugia, Gall. Naz., 1272), gyakran ábrázolják a feszület tövében (Fra Angelico freskója a firenzei S. Marcóban, 15. sz. közepe), kehelybe gyűjti Krisztus vérét (Crivelli, Milánó, Mus. Poldi-Pezzoli, 1490 k.), személyesen jelen van a keresztről levett Krisztus siratásánál (A. Carracci, Párizs, Louvre, 1600 k.). A fő ellenreformációs ~-típus az, amint a Megfeszített átöleli (Murillo, Sevilla, Museo Prov., 1674-76). Szintén a barokkban terjedt el igazán az „eksztatikus” típus, ahol elhanyatló alakját egy angyal támogatja (Piazette, Vicenza, Mus. Civ., 1732). - Ü.: okt. 4. - Mo-i ikgr-ja. Legjelentősebbek Csetnek 14. sz. freskói, amelyeken ~ a madaraknak prédikál és megkapja a stigmákat. Gótikus faszobra nem maradt ránk; néhány szárnyasoltár képtáblája: Bártfa (hervartói oltár, 1524), Csíkszentlélek (stigmatizáció, 1510), Kassa (Lajos ferences pp. társaságában, 1440), Nagyszalók (stigmatizáció, 1483), Szepeshely (1490). Oltára állott Csíksomlyón. - A barokk korból nincs rendi tp-unk, amelynek ne volna leginkább a stigmatizációt megörökítő ~-oltára. - Sokkal jelentősebb a szombathelyi ferences klastrom folyosójának 1936: föltárt, majd ismét lemeszelt freskótöredéke. 4 sarkán e szavakkal: Paupertas, Obedientia, Temperantia, Castitas. Aligha kétséges, hogy a freskó egy kora kk. Krisztus-ábrázolásnak ~ személyére való átköltése. - Göcseji hagyomány szerint vetésre legalkalmasabb a búzahét, másként ferenchét, tehát az a hét, amelybe ~ névnapja beleesik. - Vásárosmiske szüretkezdő napja ~ ünnepe. Ezt talán ~ életének egyik csodája is ihlette: a rieti pap szőlejét megették a ~ látására összegyülekezett emberek. A kesergő plnos azonban az ott hagyott fürtökből, böngékből mégis több bort préselt, mint amennyi valaha is termett neki.

Minden miskei szőlősgazdának ezen a napon kellett a szürethez hozzáfognia. Előtte kanászostorral durrogtattak a hegyen. Így ötvöződött a mágikus gonoszűzés és a szakrális oltalomkeresés egymással. - Dóc határában állott egy útszéli ~-szobor. A helyi hagyomány szerint egyszer egy juhász ráborította a szűrét és azt mondta neki: „Ha szent vagy, vigyázz rá”. Ő meg elment 3 napig mulatni. Amikor visszajött, a szűrnek már csak hűlt helyét találta. A szobrot erre összezúzta, amiért állítólag 3 é. ítélték. Nem is újították föl, hanem a sándorfalvi régi temetőből engesztelésül feszületet hoztak a helyére. A környező dűlőnek Szentferenc a neve. - M: ~ iratai. Ford. Takács Ince. Bp., 1929. - →Assisi Szent Ferenc Leányai, →Assisi Szent Ferenc Missziós Testvérei, →Assisi Szent Ferenc Szegény Testvérei, →Assisi Szent Ferenc remetéi, →Szent Ferenc sebei templomigazgatóság. **-88

Pallas VII:120. (†okt. 4.) - Bohnert András: ~ élete. Bp., 1901. - Santarelli, M. Alfonso: ~ életrajza. Ford. Pálffy Erzsébet. Uo., 1924. - Balanyi György: ~ életrajza. Uo., 1925. - ~ nyomdokain. 1226-1926. Uo., 1926. - Brisits Frigyes: ~. Uo., 1926. - Magyar István: M. képek ~ atyánkról. Uo., 1926. - Meyer, Wendelin: F. testvér. ~ élete, műve és szelleme. Ford. Unyi Bernardin. Uo., 1926. - Molnár Arkangyal: A ferences szellem. Szombathely, 1926. - Principe Pater: Rövid ismertető ~ életéről és a Porciunkula búcsúról. Kaposvár, 1926. - XI. Pius p. ... ap. körlevele ~ halálának 700. évford-ja alk. Ford. Burka Kelemen. Bp., 1926. - Rohr, Erich: F. és Ignác. Ford. Siposs I. Lénárd. Eger, 1926. - Balanyi György: ~. Bp., 1927. - Kiss M. A.: ~. 2. kiad. Uo., 1927. - A szegénység trubadúrja. ~ a m. költ-ben. Összegyűjt. Morovicz Szol. Ferenc. Uo., 1927. - Kubányi Kornél: ~, a költő hatása a kk. olasz. irod-ban és műv-ben. Uo., 1927. - Molnár Arkangyal: ~ stigmái tört., teol. és orvostani szempontból. Uo., 1929. - Oslay Oswald: Az élet trubadúrjai. Prohászka - ~. Tanulm., tanúlság. Újpest, 1933. - Farkas Mária: ~ az ol. irod-ban és fest-ben. Bp., 1935. - MN IV:280. - Pálffy Erzsébet: ~ szentélyei. Uo., 1936. - Balanyi György: Szt Erzsébet és ~. Uo., 1937. - Takács Imre: Szeráfi tüzek. Pápa, 1939. - Assziszi Szt F. tiszt-e. Gyöngyös, 1941. - Halácsy Dezső: A béke sztjének nyomdokain. Uo., 1942. - Szt Bonaventura: Szt a sztről. ~ életrajza. Bp., 1942. - Assisi Szt Ferenc virágoskertje. Szt Ferenc sebhelyeinek története. Függelékben a Hálaének és a Naphimnusz. Ford. és jegyz. É. Megyeri András. Bécs, 1978. - Bálint II:357. - Sachs 1980:136. - Assisi Szt Ferenc virágoskertje. Fioretti. Ford. Kaposy József. Bp., 1980. - SzÉ 1984:566. - Caretto, Carlo: Én, Ferenc. Ford. Katona István. Újvidék, 1989. - ~ perugiai legendája. Ford. Varga Kapisztrán OFM. Bp., 1990. - ~ művei. Szerk. Hidász Ferenc OFM, Várnai Jakab OFM. Szeged, 1992. (Ferences források 1.) - Leclerc, Elois: Egy szegény ember bölcsessége. Ford. Barsi Balázs OFM. Szeged, 1992. - Uő: ~. (Visszatérés az evangéliumhoz.) Ford. Barsi Balázs OFM. Uo., 1993. - Celanói Tamás életrajzai ~ről. Szerk. Hidász Ferenc OFM, Várnai Jakab OFM. Uo., 1993. (Ferences források 2.) - Rotzetter, A.-Dijk, W. C. van-Matura, T.: ~. Ford. Szőllősy Christophora, Kovács Sándor. Bp., 1993. - Puskely I:276.

Ferenc, Borgia, de Borja, Szt, SJ (Gandia, Spo., 1510. okt. 28.-Róma, 1572. szept. 30.): rendfőnök. - Hg. családban szül., apai ágon VI. Sándor p., anyain Ferdinánd kir. unokaöccse. 1520: Zaragozában érs. nagybátyja udvarában nevelték, majd apródként Tordesillasban kezdte az udvari szolg-ot. 1525: Zaragozában fil-t tanult. V. Károly 1528: ismét az udvarba hívta. 1529: feleségül vette Eleonora de Castrót, 1530: Lombay gr-ja és kir. fővadász. 1539: a kirnő korai halála indította el megtérését. VIII. 23: Katalónia alkir-a lett, lelki vez-je ekkor a ferences Juan de Tejeda. Barcelonában megismerte Alcantarai Szt Pétert, 1541: a jezsuita Favre Pétert. 1542: atyja halála után Gandia hg-e. Miután 8 gyermekük született, 1546. III. 27: meghalt a felesége; VI. 2: tisztasági fog-at tett és elhatározta, hogy belép a JT-ba. Gandiában megalapította Spo. első jezsuita koll-át, melyet a p. 1547: egy. rangra emelt. ~ itt elvégezte a teol-t. 1548: titokban fog-at tett a JT-ban, de engedélyt kapott világi feladatainak végzésére, 1550: teol. dr. VIII. 26: végrendeletet készített, majd sztévi zarándoklatra Rómába indult, hogy Loyolai Szt Ignáctól engedélyt kérjen a nyílt belépésre. 1551 elején hazatérőben Németalföldön találkozott V. Károllyal. Lemondott a hgségről és beöltözött, V. 26: Ognatéban pappá szent., VIII. 1: Loyolában mondta első sztmiséjét. 1551-54: prédikált és írt. A fölajánlott bíbort visszautasította, 1554. VIII. 22: Simancasban fog-at tett, Spo. és Port. ált. komisszárja lett. Spo-ban kb. 20 jezsuita koll-ot alapított, s megnyitotta a r. novíc-t is. V. Károly ~et jelölte meg végrendelete végrehajtójának, ami az udvari körökben nagy irigységet váltott ki. 1559: egy neve alatt megjelenő művet a főinkvizítor indexre tett. ~ nem védekezett, hanem Port-ba menekült, s bár az ügy hamarosan tisztázódott, komoly következményei lettek ~re és a JT-ra nézve. IV. Pius, hogy kimentse, Rómába hívta, ahová 1561. IX. 7: meg is érkezett. 1562-64: Lainez és Salmerón helyettese volt, míg ezek a trienti zsin-on voltak. 1565: a gen. h-e, VII. 2: a JT generálisa. V. Pius ~et barátjának tekintette, de a szentignáci konst-kkal ellentétben közös zsolozsmára kötelezte a jezsuitákat, és arra, hogy a rtagok a sztelés előtt tegyenek ünn. fog-at. ~ kiegészítette és kiadta a r. szabályzatot, és fölépíttette a Gesu-tp-ot. Amerika sp. gyarmatain missziókat alapított. 1570: ~ kapott először engedélyt a S. Maria Maggiore-baz. kegyképéről másolat készítésére, melyet addig szigorú p. tilalom tiltott. A székesfehérvári jezsuita (később ciszt.) tp. oltárképén ezért imádkozik ~ →Havi Boldogasszony kegyképe előtt. - 1571: elkísérte M. Bonelli bíb-t sp-port. útjára, hogy a török ellen szöv-et hozzanak létre. Súlyos betegen tért vissza Rómába, s Szt Ignác szobájában halt meg. 1624: b-gá, 1671: sztté avatták. Testét a madridi rházban őrizték. 1931: a forradalmárok a házat felgyújtották, s az ereklyék elégtek. - Attrib-ai: bíborosi kalap, koponya, korona. - Földrengés ellen kérik oltalmát. Ü.: okt. 10. - Öm: Opera omnia. Brüsszel, 1675. **

BS V:1190. (†szept. 30.) - SzÉ 1988:524. (†okt. 1.)

Ferenc, Camporossói, Szt, Mária, Croese Giovann, OFMCap (Camporosso, Itália, 1804. dec. 27.-Genova, 1866. szept. 17.): szerzetes testvér. - Szegény földműves családban született, isk-ba nem járt. Fiatalon pásztor és földműves. Szerz. hivatást érezvén Sestri Ponentében belépett a ferencesekhez, s mint harmadrendi az Antal nevet kapta (→Ferences Világi Rend). 1825: átlépett a →kapucinusokhoz a genovai Szt Barnabás konventba, itt kapta a ~ Mária nevet. A novíciátus után áthelyezték a genovai Santissima Concezione konventba, itt élt haláláig. Laikus testvérként a konyhába, majd a betegszobába rendelték, később Genova utcáin koldult a testvérek és a szegények számára. Az adakozók kezdték tapasztalni, hogy ez a tanulatlan barát termfölötti bölcsességgel bír és közbenjáró imádságának rendkívüli ereje van. Nem sok idő múltán a kolduló barátból sokak bőkezű megajándékozója és közbenjárója lett. Ha rendkívüli bajjal fordultak hozzá, ezt mondta: „Menj a Madonnához, és mondd, hogy én küldtelek!” Másokat egy-egy szthez küldött: Ferenchez, Antalhoz stb. - 1866: kolera tört ki Genovában. ~ meg volt róla győződve, hogy a várost bűneiért sújtja Isten, s fölajánlotta magát engesztelő áldozatul. Hamarosan 3 napi betegség után meghalt. 1929: b-gá, 1962. XII. 9: sztté avatták. →Félix, Cantelicei, Szt - Ü.: szept. 20. **

BS V:1205. - SzÉ II:485.

Ferenc, Caracciolo, Ascanio, Szt (Villa Santa Maria, Chieti mellett, Itália, 1563. okt. 13.-Agnone, Itália, 1608. jún. 4.): pap, rendalapító. - 1585: egy súlyos betegségből (lepra v. elefántkór) csodásan gyógyult meg, ezért fog-at tett, hogy pap lesz. Nápolyban tanult, 1587: pappá szent. Belépett egy halálraítélteket gondozó papi egyes-be. Harmadmagával alapította a →caracciolinók r-jét. 1589: kísérletet tett a r. spo-i megtelepítésére. 1590: visszatért Nápolyba, 1592: rfőn-ké vál. Rómában és Spo-ban is alapított házakat. 1607: visszavonult a r. vezetésétől. 1770: b-gá, 1807: sztté avatták. **

BS V:1197. - Puskely I:281.

Ferenc, Girolamo di, Szt, SJ (Grottaglie, Taranto mellett, Itália, 1642. dec. 17.-Nápoly, 1716. máj. 11.): Nápoly apostola. - Gazdag, 11 gyermekes család elsőszülöttje. 1652: népmissz. papok tanítványa, majd munk. 1659: a tarantói szem-ban kispap. Tanulm-ait a JT koll-ában végezte, 1665: Nápolyban jogot tanult, mindkét jog dr-a. 1666: pappá szent., 1668: teol. dr. 1670: belépett a JT-ba. 1682: ünn. fog-at tett. K-i missz-ba kérte magát, de elöljárói Nápolyt és környékét bízták rá. Népmissziókat tartott, előkészítette (sokszor tereken és utcákon mondott prédikációkkal) a hónap 3. vasárnapján esedékes közös áldozást. Külön gondja volt az utcalányokra, sokszor prédikált a nyilvánosházak ablaka alatt. A betegek, foglyok, gályarabok egyaránt tapasztalták szeretetét. Foglalkozási ágak szerint is tartott lelkigyakorlatokat. 1806: b-gá, 1839: sztté avatták. - Attrib-ai: feszület, Vezúv. **

Laczika Ferenc: Hieronymo Szt F. JT-i misszion., Nápoly ap-a élete (1642-1716). Bp., 1925. - BS V:1205. - SzÉ 1988:261.

Ferenc, Paolai, Szt (Paola, Calabria, 1416. márc. 27.-Plessis-lés-Tours, Fro., 1507. ápr. 2.): remete, rendalapító. - Idős szülei fogadalmat tettek, hogy ha fiuk születik, ferencesnek adják. ~et ezért Assisi sztjéről nevezték el, jámborságban nevelték, s 1428: egy évre beadták a minoritákhoz, hogy fogadalmukat teljesítsék. ~ már ekkor kitűnt okosságával és rendkívüli kegyelmi adományaival. 1429: elhagyta a konventet, szüleivel Assisibe zarándokolt, s útközben Rómában megdöbbent az egyháziak fényűzésén. Hazatérve atyja birtokán remeteségbe vonult, s imádság, szemlélődés, böjt, vezeklés és munka közepette élt. 1436: kis közösség alakult körülötte, 1450: özv. atyja is csatlakozott hozzá. 1452: tp-ot és ktort épített. Közben csodatévő ereje gyógyításokban s az építkezésnél is megnyilvánult. →Savonarolához hasonlóan szólt a hatalmaskodó urak, sőt a nápolyi kir., Aragóniai Ferdinánd ellen is. A kir. erre katonákat küldött ~ elfogására és az engedély nélkül épített ktor lerombolására. ~ a tabernákulum előtt imába merülve várta a katonákat, s mikor azok rárohantak, láthatatlanná vált. 1464: Szicíliába kérték, hogy alapítson ktort. Mikor nem akarták átvinni hajóval a Messinai-szoroson, a köpenyét terítette a vízre, s azzal kelt át. E csodának sok szemtanúja volt. Visszatérve II. Pál követet küldött hozzá, és enyhíteni akarta a remeték életének szigorát. ~ erre parazsat vett a kezébe, úgy magyarázta a bíb-nak, hogy az Istent szeretőknek semmi sem túl szigorú. A r. (Szt Ferenc remetéinek kongr-ja v. más néven minimiták) 1471: ppi, 1474: p. jóváhagyást nyert. Hallván a csodákról a súlyosan beteg XI. Lajos fr. kir. magához kérte ~et, de ő csak 1483: p. parancsra indult útnak. Közben Rómában fölkereste IV. Sixtust, s mikor a p. fölajánlotta neki, hogy pappá szteli, ~ alázatból csak azt kérte, hogy rózsafüzéreket és kegytárgyakat áldhasson meg. Fro-ba érve megszabadította a pestistől Bormes és Fréjus városát. A kir-t testben nem, de lélekben meggyógyította, s halála után az özv. kirné és VIII. Károly kir. tartóztatta, hogy r-jét honosítsa meg Fro-ban is. VIII. Ince 1485: megerősítette a r-et, ~ pedig tökéletesítette a regulát, melyre VI. Sándortól 1493: kapott újabb jóváhagyást. R-je jellegzetessége a Megváltó szenvedésének tiszt-e és az örök nagyböjt. ~ megalapította a r. női ágát és harmadr-jét is, s ált. bevezette a 13 pénteki ájtatosságot az Úr szenvedésének tiszt-ére. Nagypénteken délelőtt halt meg. 1513: b-gá, 1519: sztté avatták. Tiszt-e Itáliában és Fro-ban rendkívül eleven. 1943: az ol. tengerészek védősztje lett. Lelki bajok, szomorúság ellen hívják segítségül. - Attrib-ai: koponya, ostor. - Ü: ápr. 2. **

BS V:1163. - SzÉ 1984:142. (*1426) - Puskely I:281.

Ferenc, Regisi, Szt   →Ferenc János, Régis, Szt

Ferenc, Solanói, Szt, OFM (Montilla, Spo., 1549. márc. 10.-Lima, Peru, 1610. júl. 14.): misszionárius. - Alapfokon a jezsuiták okt., 1569: belépett szülőfaluja ferences ktorába, 1570: szerz. fog-at tett, 2 évre Nuestra Señora de Loretóba küldték, ahol pappá szent. Újoncmester S. Francisco del Montéban, 1583: Sierra Morenában, ahol utóbb házfőn., majd a zubiai Szt Lajos-ktorban népszónok. 1589. II. 28: hajóra szállt, V: kötött ki Kolumbiában, gyalog átkelt Panamán, hogy Peruba hajózzon, de hajója Kolumbia Ny-i partjainál elsüllyedt. Az utasok 80 néger rabszolgával egy szg-re vetődtek, ahol ~ a négereket megkeresztelte. 2 hónap múlva egy hajó Peruba vitte őket. ~ Limából Tucumánba gyalogolt. Hamar megtanult tonokota nyelven, 15 év alatt sok ezer indiánt megkeresztelt. 1595: a limai Recolección de Nuestra Señora de los Angeles ferences ktor első házfőn-e, tettei miatt az Újvilág csodatevője névvel illették. A limai nagy konvent miséje alatt halt meg. A városi tanács 1629. VI. 26: különleges patrónusának hirdette ki, Argentína, Chile, Peru, Uruguay apostolukként és oltalmazójukként tiszt. 1675. I. 25: b-gá, 1726. XII. 27: sztté avatták. - Ü.: júl. 14. **

Pálffy Erzsébet: Szolanói ~, a ferences missziók védősztje, az indiánok ap-a. Bp., 1933. - SzÉ 1988:373.

Ferenc, Szalézi, Szt (Sales, Savoya, 1567. aug. 21.-Lyon, Fro., 1622. dec. 18.): püspök, egyháztanító. - Előkelő családban szül. 1573: La Roche-ban, 1575: Annecyben tanult, 1578: fölvette a tonzúrát, de atyja jogásznak szánta. 1582: Párizsba küldték, a jezsuiták koll-ában lakott, s a jog mellett teol-val is foglalkozott. 1588: atyja Páduába küldte, ahol 1591: mindkét jog dr-a. Páduai éveiben A. Possevino SJ volt a lelkiatyja. 1592: Lorettóba és Rómába zarándokolt, hazatérve Chambéryben kapott állást, s tudtán kívül atyja kineveztette az Annecybe menekült genfi kápt. prép-jává. E kinevezést ~ isteni jelnek vette, lemondott állásáról, és atyja tiltakozása ellenére 1593. XII. 18: pappá szent. Buzgósága láttán 1594: a pp-e Chablais vidékére küldte, ahol a berni reformátorok 1535 óta szinte teljesen kiirtották a kat. vallást, a papokat bebörtönözték, a tp-okat lerombolták, a ktorok elnéptelenedtek. ~ Thonóban kezdte a munkát, s mivel a tp-ban senki nem volt, röplapokon szólt az emberekhez. Fél év múlva kezdtek a tp-ba járni. 5 év alatt 25.000 lelket térített vissza az Egyh-ba. Genf környékén is próbálkozott, de Th. →Beza meghiúsította munkáját. 1602. XII. 8: ~et Genf pp-évé szent. Székhelye Annecy volt. A papságot és a szerz-eket fölrázta tespedtségükből. 1605-08: 450 pléb-t látogatott végig. A hitokt-t laikusokból szervezett testvérületekkel oldotta meg, tankv-ül Bellarmin Szt Róbert katekizmusát adta kézbe, Annecyben maga is tanította a gyermekeket. Híresek voltak nagyböjti beszédsorozatai, melyeket 1604: Dijonban (itt ismerte meg Chantal Szt Franciskát), 1606: Chambéryben, 1616-18: Grenoble-ban tartott. 1618. XI-1619. IX: Párizsban tartózkodott és prédikált, megismerkedett Páli Szt Vincével és Arnauld Angelával. A kir. párizsi spp-ké akarta tenni, de ~ nem fogadta el. Levelezés útján is vezetett lelkeket, kb. 6000 levele fönnmaradt. 1606: Annecyben a város értelmisége számára akad-t alapított, mely nem volt ugyan hosszú életű, de mintát adott Richelieu bíb-nak a Fr. Akad. megalapításához. 1604-től fáradozott egy női r. alapításán. 1610: Szt Franciskával együtt megalapította a →vizitációs apácák r-jét. Sajátos elmélkedési módszerét a Philothea II.2.7-ben írta le (→elmélkedési módszerek). 1661. XII. 8: b-gá, 1665. IV. 19: sztté avatták. 1887. XI. 16: egyhtanító, 1923: az újságírók védősztje lett. - Attrib-ai: kereszt, kv., szív. - Ü.: jan. 24. - M: Opera omnia. 1-27. köt. Annecy, 1892-1932. - Filótea, vagyis a jámborság útja. Ford. Platz Bonifác. Bp., 1906. - Vál. levelei. Ford. Lepold Antal. Bp., 1924. (Szentek országa 5.; Szt István kv-ek 17.) - Hibáink jórafordításának művészete. ~ nyomán írta J. Tissot. Ford. Uhl Antal. Bp., 1931. - A boldog esztendő. Gondolatok ~ műveiből. 1-2. köt. Rákospalota, 1937. (Lelkiélet kis kv-ei 21-22.) - Napi imák. ~ és Nagy Szt Gertrúd imái. Uo., 1938. - Theothimus. Az isteni szeretet kv-e. Ford. a Pécsi Papnövendékek Szt Pál Társulata. 1-2. köt. Bp., 1944. - Filótea. Ford. Jelenits István. Uo., 1977. **

Ackermann (Ajtai Kálmán): ~ élete. Bp., 1923. - ~ és a rablók. Színjáték. Rákospalota, 1929. - ~ szíve kortársak jellemzése alapján. Uo. (1935) - BS V:1207. - SzÉ 1984:57. - Puskely I:283.

Ferenc, Xavéri, Szt, Francisco de Jasu y Javier, SJ (Javier vára, Navarra, Spo., 1506. ápr. 7.-San Csao-szg., Kanton közelében, Kína, 1552. dec. 3.): misszionárius. - Papnak készülve 1525: Párizsba ment, ahol a S. Barbara Koll. növ-e, 1526: Favre Péter, 1529: Loyolai Szt Ignác szobatársa. 1530: magister artium és a Beauvais-Dormans Koll. régense. 1534. VIII. 15: Szt Ignác kezdeményezésére fog-at tett sztföldi zarándoklatra és szerzetbelépésre. 1535. IX: Szt Ignác vezetésével lelkigyakorlatot végzett. Velencébe ment, ahol a Sztföldre induló hajóra várva betegeket ápolt egy kórházban a társaival együtt. 1537. VI. 24: pappá szent. Mivel a törökök a sztföldi utat lehetetlenné tették, Bologna környékén prédikált. 1538. IV: társaival Rómába ment, ahol lpászt. és karitatív munkát végzett, s 1539. VI: az első jezsuiták egyike. 1540. III. 15: a port. kir. kérésére Szt Ignác DK-Indiába küldte missz-ba. Szárazföldön indult útnak, VI: ért Lisszabonba, ahonnan 1541. IV. 7: mint ap. nuncius és a port. patronátus papja indult Indiába. 1542. V. 6: érkezett Goába, ahol IX-ig gyóntatott, prédikált, tanított és gyógyított, majd a Comorin-fok felé indult. 2 é. pasztorált az 1535-37: megkeresztelkedett, de pap nélkül maradt közel 20.000 halász között. 1544. XI-XII: Travancorban egymaga több mint 10.000 halászt keresztelt meg. 1545. VIII: Malaccába, 1546. I: Amboina és Molukka szk-re hajózott, s megerősítette a híveket. 1547. VII: ismét Malaccába érkezett, ahol egy japán elbeszélésének hatására elhatározta, hogy Japánba megy, ahol még nem járt kat. misszion. Miután az indiai missz-t új rházak alapításával megerősítette, 1549: elindult Japán felé, s VIII. 15: Kagosimában kötött ki. Fölismerte, hogy a japánok részéről csak a nyelv és a helyi szokások megtanulása után remélhet meghallgatást, ezért előkelő idegenként ajándékokkal jelent meg a tart. kormányzóknál, akiktől teljes szabadságot kapott a hithirdetésre. 1551-ig 2 társával több ezer japánt keresztelt meg. XII: Goába kellett indulnia, de fölismerte, hogy Japán Kínához igazodik, ezért elhatározta, hogy Kínába megy. Közben Szt Ignác kinevezte indiai tartfőn-ké. 1552. IV: útrakelt Kína felé. Malaccából egy kereskedőcsop-tal akart a kínai cs. elé jutni, de tervét meghiúsították. Ősszel a San Csao-szg-ről Kantonon át akart bejutni a birod-ba, de beteg lett és meghalt. Holttestét 1554: Goába vitték, s mindmáig épen őrzik a Bom Jesus rház tp-ában. Jobb alsó karját, mely oly sok embert megkeresztelt, 1615: a róm. Gesu-tp-ba vitték. 1619: b-gá, 1622. III. 12: Izidorral, Loyolai Ignáccal, Néri Fülöppel és Avilai Terézzel együtt sztté avatták. 1748: India és a Távol-K, 1927: Lisieux-i Szt Terézzel a missziók védősztje lett. - Ü.: dec. 3. Segítségül hívják pestis, zivatar, tengeri balesetek ellen is. - Ikgr. Képein rendi ruhában, karingben, stólával és birétumban. A 17-18. sz: gyakran ábrázolták önállóan, betegek és haldoklók között, v. életének jeleneteiben: kínaiakat, indiánokat, japánokat keresztel, föltámaszt egy japán nőt, egy rák visszaadja a tengerbe esett keresztjét, megérkezik Kínába, halála és megdicsőülése (P. P. Rubens, 1620 k., Bécs, Kunsthistorisches Museum; G. F. Brokoff, 1711, Prága, Károly-híd). - Attrib-ai: liliom, lángoló szív, egy indián a lábánál, akit megkeresztel, vándorbottal és kezében kis feszülettel, v. nyomorúságos kunyhóban, magára hagyott haldoklóként ábrázolják. ~ a jezsuita barokk egyik legtiszteltebb sztje: tengeri utazás, pestisjárvány idején, halál óráján szoktak folyamodni hozzá. Nápoly az 1656: dühöngő pestis idején kezdte patrónusként tisztelni. 1709: a hazai pestisjárvány alatt Buda városa is védősztjének választotta. Tiszt-ének első hazai nyoma Szepes fogadalomból épült Xavér-kpnája, Bársony György prép. fölajánlása (1669). Az egykorú följegyzések szerint egy lengy. nőt a gonosz lélek gyötört. Az ördögűzés sem használt. Ekkor ráparancsoltak, hogy csókolja meg ~ képét, mire nyomban rendbe jött. A kpna e csodálatos esemény emlékezetét őrzi. Kőszeg kk. Jakab-tp-a a barokk időkben a jezsuiták kezén volt.

Egyik kpnáját Xavérnak sztelték. További kpnái: esztergomi egyhm.: Istvánháza, Szentistvánkút; nyitrai egyhm.: Teplica; szepesi egyhm.: Szepes; győri egyhm.: Lajtaszentgyörgy (1700), Győr (a Szt Ignác-tp. egyik kpnája freskóciklussal); székesfehérvári egyhm.: Törökbálint (1711), Zsámbék (várkpna); pécsi egyhm.: Pécs (fogadalmi kpna); kalocsai egyhm.: Kiskőrös. - A 18. sz: jezsuita ösztönzésre Xavér-társulat virágzott Kassán, Komáromban. - ~ hamarosan megjelent a jezsuita isk-dráma hősei között is. - Oltárai: Buda (koronázó tp., 1736), Szt Anna-tp. (ereklyével), Vác (Hétkpna), Sopron (Szt György-tp., 1763, képe Oberburg kegyképének változata), Felnémet (oberburgi kép), Aba (oberburgi kép), Gyöngyös (Orbán-tp., oberburgi kép), Esztergom (Szt Ignác-tp. ~-kegyképe, amely a II. vh. végén elpusztult), Bodajk mellékoltárán ~ és a török-turbános sátán. Egy szerecsen mellékalak kezében szalag, rajta 120.000. A hagyomány szerint ~ ennyi pogányt keresztelt meg, a jelképes ábrázolás értelmében ennyi lelket szabadított ki a gonosz hatalmából. Perbál keresztelőkútján ~ szerecsent keresztel. ~ természetesen köztéri Szentháromság- és Szeplőtelen Fogantatás-szobraink pestispatrónusai között is feltűnik (Vác, 1755, Zsámbék, 1739). Egykorú szobra Fertőszéplak, Mihályi, Budaörs, Óbuda (Újlak) tp-ában s az adonyi pléb. előtt (1742). A közép-eu., így a hazai Xavér-ábrázolások jelentős része Oberburg (Gornjigrad) ~-képét másolja, ill. költi át. Apró sztképek, rézkarcok is készültek róla, melyeket hozzáérintettek az eredetihez. A kép ~ halálát ábrázolja, ezért főleg haldoklók, járványtól fenyegetett hívek találtak megnyugvást a szemléletében. ~ oberburgi oltárképén rajta volt egy darabka abból a gyapotból is, melybe a szt karját takarták. Mirákulumos kv-ek és az oltárképről készült másolatok, fogadalmi képek is hirdették a kultusz gyors népszerűségét. A zarándokok közül Csáktornyáról 2, Kőszegről 1, Besztercebányáról 1, Budáról 2, Pozsonyból 1, Temesvárról 1, „Zemblin” helységből 1, Erdélyből 1 búcsús talált csodás meghallgatásra. Leginkább onnan jöttek, ahol jezsuiták működtek. - Népszerű sztelménnyé vált a Xavér olaja (Oberburger Öl, oleum de lampade Oberburgensis S. Xaverii). Nagyszombatban egy vízibetegségben (hydropicus) szenvedő ember gyógyult meg tőle. Budán Krammer János Lipót esküvel állította, hogy szeme, amelyen orvosság nem segített, a szt olajától gyógyult meg. A pécsi jezsuita rház évkv-eiben a 18. sz. elejéről olvassuk, hogy Xavér gyűrűje is minden háznál kéznél volt. A szt ereklyéhez érintve, esetleg vizével is meghintve vált sztelménnyé: főleg vajúdó asszonyok húzták az ujjukra, de más betegek is viselték. - Budán a pestis idejében egy jezsuita szintén megkapta a betegséget. Már két kiütés volt a testén. 14 napon át állandóan ~hez könyörgött, de a betegek gondozását sem hanyagolta el. A följegyzések szerint meggyógyult. Egy lábfájós asszony a szt trencséni kpnájához zarándokolt. Megfogadta, hogy ezt minden évben megteszi. A források szerint azonnal meggyógyult. ~ barokk kultuszához hozzátartozott a szokott kilenced (novena) mellett a 10 vasárnapi v. 10 pénteki ájtatosság, ama 10 esztendőnek emlékezetére, amelyet ~ a pogányok között töltött. Ezt nagy pompával ünnepelték. A költségeket rendesen nemesek, arisztokraták vállalták, így Óbudán a Zichyek. Az 1740. évi járvány után a budavári Szentháromság-szobornál tartott hálaadásra a vízivárosiak, tehát a jezsuiták hívei ~-szoborral vonultak föl. Ezt 6 olyan gyermek vette körül, aki a járványos betegségből fölgyógyult. A várkapuban 6 hasonlóan megmaradt ffi is csatlakozott hozzájuk. - Csejte az 1738. évi pestis emlékére fogadalmi ünneppé avatta Rókus és ~ napját. Kalendáriumi eredetű, terminus jellegű szigetközi megtiszteltetés: Disznóölő ~, Székesfehérvárott: Disznóvágó ~. - M: Epistolae S. F. Xaverii aliaque ejus scripta. 1-2. köt. Róma, 1944. (Kiad. J. Wicki) **

Pallas VII:121. (†dec. 2.) - Greff, Nikolaus: ~, India és Japán ap-ának élete. Ford. Hübner Ágoston. Kalocsa, 1922. - ~ kegyelem kilencede. Bp., 1930. - Frideczky József: ~. 1542-1942. Uo., 1942. - LThK IV:248. - BS V:1226. - Bálint I:12. - Sachs 1980:137. - SzÉ 1984:685. - Puskely I:284. - Szabó-Bartók 2006:97 (~ leveleiből. Ford. Bartók Tibor).

Ferenc (1324 k.-1410): püspök. - 1389 k. vál., majd kb. 1392-ig tényl. kurzolai pp., 1391: esztergomi knk. és Kanizsai János érs. helynöke. A MA-ban az 1389. IV. 28-1390. II. 28: széküresedés után stagnói pp-ből 1390. III. 29-1401. II. 17: szkardonai pp. Közben 1401-04: Grisgonus a szkardonai pp., akit ~ követhetett, mert 1404. XII. 5: Bogdán szebenikói pp. lett az ekkor 80 é. ~ spp-e. - Utóda Kurzolán 1392: Miklós, Szkardonán 1410. VII. 30: Panto Péter (Petrussanctus). T.E.

Gams 1873:397. (27.), 405. (8.) - Kollányi 1900:71. - Schem. S-K-S. 1902:11. (1393-1410: szkardonai pp.) - Eubel I:463. (1389 k. stagnói és kurzolai pp.)

Ferenc, OSB (14. sz.): püspök. - 1399. V. 12: árgyasi pp. IX. Bonifác IV. 23: megengedte ~nek, hogy bármelyik pp-kel fölszteltesse magát, V. 12: szegénysége miatt a bulláért járó díj fizetésétől mentesítette. - Utóda: János (időpont jelölése nélkül). T.E.

Eubel I:104. - Sánta 1914:69. (4.)

Ferenc, OFMConv (14-15. sz.): szerzetes. - A minorita hagyomány szerint 1411: capsuliai pp. 88

Schem. OFMConv 1882:100.

Ferenc (14-15. sz.): választott püspök. - A MA-ban 1419. VIII. 22-1421. X. 25: vál. szerémi pp. - Utóda 1422. XI. 20: Mikola Jakab. 88

Gams 1873:379. (1419: pp.; utóda 1420: Mikola Jakab) - Fraknói 1895:518. - Gasić 1944:(32.) (Pray szerint 1419: szerémi pp.)

Ferenc, OFM (15. sz.): megyéspüspök. - 1444. XII. 2-1457. V: vegliai pp., ahonnan 1456. X. 29: áthelyezték a korbáviai székre. 1459. III. 31: engedélyt kapott a végrendelkezésre; ez évben tagja volt a mantovai kongressz. m. küldöttségének. ~ volt az utolsó korbáviai mpp., mivel a török dúlás miatt 1460: a ppi székhelyet Modrusba helyezték. - Utóda (mint modrusi mpp.) 1461. X: Kattarói Miklós. T.E.

Mendlik 1864:121. (1457: pp.) - Gams 1873:399. (16.) - Fraknói 1898:152. - Eubel II:289. - Schem. Z-M. 1916:30. (15.)

Ferenc (15. sz.): püspök. - 1491: esztergomi knk., szkardonai pp-ként érs. helynök (csak Kollányi említi). Vsz. kir. kinevezéssel lett pp., mert a semat-ban 1491-1502: Varicastrói Arkangyal a szkardonai pp. 88

Kollányi 1900:118. - Schem. S-K-S. 1902:11. (29.)

Ferenc, OFM (†Makária, Dalmácia, 1520): püspök, vértanú. - Székhelyét akarta elfoglalni, de a városban a szegyh-at lerombolva találta, csak a közeli hegyen állt egy Ker. Szt János-kpna. A törökök a ~et kísérő 4 világi pappal és 2 szerz-sel együtt megölték. Széke Gamsnál 1520-1615: üres. Utóda 1615. VI. 15: Kasich Bertalan OFM. A MA-ban nem található, ott 1521-22: Jakab a makáriai pp. 88

Gams 1873:410. (11.) (az itt jelzett Orello Ferenc makáriai és tribunici pp. Takács Ince jegyzékében 1523. XI. 26: brefnyi [Íro.] cpp. lett) - Eubel III:338. (s.v. Orello OFMConv; 1523. XI. 26: Brefny fszt. pp-e; tribunici és makáriai pp-ként a pápa Franciscus Puteus OP teol. magisztert 1528. II. 28: erősítette meg) - Szt Ferenc 1926:845. - Nemes 1929:17. (vt.; utóda 1521: Jakab)

lásd még BS V:468.

új, olvasni

Ferenc, fatimai látnok, Marto Ferenc (Port., 1908. jún. 11.-1919. IV. 4.): látnok gyermek. - 1916. V. 13-1917. X. 13: unokanővérével, →Lúciával és húgával, →Jácintával együtt a →fatimai jelenések részese. B-gá avatását 1961: elindították. Az Egyház 1989. V. 13: elismerte hősies erényeit. Fatimában II. János Pál p. 2000. V. 13: b-gá avatta. Ü: II. 20.  Ko.La.

Antalóczi 1991:63.

Ferenc (1324 k.--1410) kurzolai püspök

Ferenc (14--15. sz.) OFMConv capsuliai pp.

Ferenc (14--15. sz.) vál. szerémi pp.

Ferenc (14. sz.) OSB árgyasi püspök

Ferenc (15. sz.) OFM vegliai mpp.

Ferenc (15. sz.) szkardonai pp.

Ferenc (16. sz.) OFM makáriai pp., vértanú

Ferenc, Assisi, Szt

Ferenc, Borgia, Szt SJ

Ferenc, Camporossói, Szt

Ferenc, Caracciolo, Szt

Ferenc, Girolamo di, Szt

Ferenc, Paolai, Szt

Ferenc, Solanói, Szt OFM

Ferenc, Szalézi, Szt

Ferenc, Xavéri, Szt SJ

---

Ferenc Jolán M. Brigitta SZINT (Hidasnémeti, Abaúj-Torna vm., 1890. júl. 8.–Jászberény, 1958. aug. 13.): szerzetesnő. – Szatmárnémetiben tanítóképzőt és tanárképző főisk-t végzett. 1905. VII. 15: itt lépett a szatmári irgalmas nővérek r-jébe, fog-át 1909. VII. 19: uitt tette. Népisk. tanítónő volt. – 1950 u. a jászberényi szoc. otthonban élt. r.k.

Ferenc József Ferdinánd, OFM (Petőmihályfa, Vas vm., 1901. okt. 18.–Búcsúszentlászló, 1982. ápr. 23.): misszionárius. – 1928. VIII. 10: lépett a mariánus rtart-ba, 1929. VIII. 1: fog-at tett. Szombathelyen portás és cipész. 1936: az alexandriai misszióban dolg. **

Miklósi 1936:164.

Ferenc Mária M. Alfrida SZINT (Beszter, Abaúj-Torna vm., 1919. márc. 30.–Bp., 1983. szept. 18.): szerzetesnő. – Esztergomban ápolónőképzőt végzett. 1935. V. 25: itt lépett a szatmári irgalmas nővérek r-jébe, fog-át 1940. VII. 19: uitt tette. Bpen ápolónő 1950 u. is. Utolsó éveiben a rokonainál élt. r.k.