Ferencsik János (Késmárk, Szepes vm., 1888. febr. 1.-Leopoldov, CS, 1950. nov. 9.): plébános. - 1911. VI. 1: Szepeshelyt szent pappá. Luzsnán, 1912: Rózsahegyen, 1917: Lőcsén kp., 1919: Szepeshelyt, 1926: Pozsonyban, 1931: ismét Szepeshelyt teol. tanár. 1931: Rózsahegy plnosa. 1944/45: letartóztatták, hazaárulás és összesküvés vádjával 10 évre ítélték. Az illavai és a leopoldovi (Újvároska, v. Nyitra vm.) börtönben raboskodott, ott halt meg kideríthetetlen körülmények között. Tisztelői és hívei még a komm. diktatúra idején holttestét engedély nélkül kiemelték a börtön temetőjéből, és a késmárki temetőben titokban eltemették. H.V.K.

Mikloško, František: Nebudete ich moct Rosvarati. Z osudov katolickej cirkvi na Slowensku v. Rokoh 1943-89. Pozsony, 1991:175. - Kalafut, Jozef: Soznam rim. katolickih knazov. Kz. Szepesbála, 1994. - Hetényi Varga III:449.

Ferencsik Tivadar (Dávidfalva, Bereg vm., 1879. febr. 28.-Lemberg, 1949. aug.): g.k. pap. - A gimn-ot Munkácson és Máramarosszigeten, a teol-t Ungvárt végezte, ahol 1907. III. 31: munkácsi egyhm-s pappá szent. Huszton, 1908-19: Újbárdon kp., 1917-18: táb. lelkész. 1919: Felsőapsa parókusa, 1933: tb. esp. - 1944 őszén Kárpátalja szovjet megszállása után a KGB megkísérelte, hogy a moszkvai pátr. alatt működő ort. egyh-ba kényszerítse, de ~ hű maradt a pápához. Ezért 1948: letartóztatták és hazaárulás címén 10 é. szibériai kényszermunkára ítélték. A munkatáborba nem érkezett meg, útközben a lembergi elosztóhelyen ismeretlen körülmények között meghalt. H.V.K.

Bendász kz. - Hetényi Varga I:489. - Bendász 1994:40.